Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - HATODIK RÉSZE.

136 KŐSZEGHY TÁL. 84. Miut kívánja, arra őtet bár ne várja: Mert messze Szepestűl Vépnek az határja; Az ő szívét úgy is elég öröm járja, Esett hogy harmadszor illyen kívánt párja. 85. Ez levelet az Gróf kebelében tévé S jó ura-ipától búcsúzását vévé ; Szokott gyors járását ott viszont elévé,

1 S csak rövidnap Bécsben jó ebédjét evé. 86. Nagy vígasság vala e napokban szintén Vépen, Gróf Eszterhás Antal mert egygyé lén Júliánk ójával, s Istentűi áldást vén ; — Hollétérűl akkor az Gróf Úr is hírt tén. 87. Nőtt mellyért az vígság Krisztina szívében, Szűnetlen forgatván gondos elméjében Eljegyzett kegyesét, kinek személyében Nem gyönyörködheték most jelenlétében . . . 88. De földerűi majdan régen borúit napja, Elűzi majd gyászát Jázon aranygyapja, Az Párisnak aranyalmáját elkapja, — S ezért az irigy majd nyelvét elharapja. 89. Aranyalmáját mert ha Vénusnak Páris Istenasszonyok közt ítélte ámbár is : De azt Krisztinának Miklós adta már is. . . Kiki bár elhigyje, hogy bizony nem kár is! 90. Addig hagyigálta szép aranyalmáját, Dicséretes élte érdemes summáját, Mutogatta deli s termetes formáját, — Hogy elérte régen űzött Krisztináját. 91. Győzte Hyppomenes így az Atalantát, Elhányt almájával tartóztatván futtát, így nyerte meg végre az futozó csatát, S vetett koczkájának látta végre hátát.

2 1 Elővevé. 2 Koczkája »hatot vetett« — hatos számra fordult, a mi a legfőbb nyereség ; ellentétben a puszta lappal, a mikor a koczka » vakot vet«.