Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - HATODIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 137 92. Máskép nein tehetvén szert szép mátkájára. Acontius is, ezt írá egy almára: »Esküszöm Diánna szent áldozatjára, Tiéd lészek, jutok míg éltem fogytára!« 93. Mellyet Cydippénnek vetvén kebelében, Az írást olvasá, forgatván kezében : Nincs mit tenni, áll már az dolog hírében, S így lön Acontius részes szerelmében. 94. Almáját Miklós is már odavetette, Krisztina keblében s hív szívében tette. Az melylyel szívéhez szívét egyeztette S elválhatatlanúl, holtig hiteztette. 95. így azért sokáig Bécsben nem múlata, Hintójában postalovakat fogata, Sietéssel kiket gyakorta nógata, — Kegyes jegyeséhez míg Vépre juthata. 96. Víg Véprűl az vendég szintén az nap oszlott Az muzsikák magas trónusa is bomlott, — De kedvében bezzeg, Bercsényi nem romlott, Mert Hymen kedvesen néki már ágyollott. 97. Mit mívelsz ? Ne bántsd az muzsika trónussát Bercsényi is tartja mert a tánczhoz jussát!. . . Láthatd majd néki is ollyan triumphussát, Mellyen fogja kézen Vépnek széjy Vénussát.

1 98. Kézen fogja, s vígan járja tánczát véle, Megtapodja búját, melyben eddig éle. Lessz örömmel napja, este, költe s déle . . . Muzsika pendüljön azért mindenféle ! 99. Nem volt soha háznak ollyan áldottsága, Mint most Vépnek történt hármas boldogsága Tegnap Julinkának mert lett párossága, S Erdődy Margitnak ma van mátkasága. ' A4 normám: »Murányi VénusGyöngyösynél.