Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - HATODIK RÉSZE.

KÖSZEGHY PÁL. 52. Immár nagy nehezen egymástúl válának, S az Grófné lovai előbb indúlának, Már bécsi hóstátrúl

1 ki is haladának, — S Miklós kereki is utána forgának . . . 53. Hová mégy? Nem arra Pozsony felé az út! A világ előtted, úgy látom, megfordúlt. Ne szerezz néki is immár több kínos bút, — Vettél hiszem Bécsben tűle szíves búcsút! 54. Nincs haszna; lovai csak szaporán futnak, A kegyes hintója mellé míg nem jutnak; Hol egymásban ismét nagy szerelmet gyújtnak, S titkos sok sóhajtást egymás mellett nyújtnak. 55. Minkendorfon 2 van egy vendégház állása, Melyben sok szobáknak van rendelt oszlása, Lehet sok személynek ott külön hálása: Lőn az Grófnénak is ottan megszállása. 56. Hol beszélgetés közt víg vocsorát ettek, Tisztességes tréfát asztal felett tettek; Etel után álmot szemre eresztettek, — Nyúgodalmat szívben de akkor sem vettek. 57. Azonközben az nap az eget festette, Az éjet fínyével földrűl elkergette Csácsogó fecskéket házon fecsegtette, S az tengerek mellől már megtérítette. 58. Megrövidült az éj, s a nap idején kél, Hév súgári előtt már elszaladt a tél ; Megholt az Boreas, s fúj a Zephirus szél, S minden némúlt madár már friss nyelvvel beszél. 59. Az őszült hegytetők már csurogdogálnak S az nyugvó patakok frissen folydogálnak, Nymphák bokrétákat immár addogálnak, Sokféle virágot öszveliordogálnak. . . . 1 Külváros. 2 Helység Bécs környékén.