Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - HATODIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 133 60. Mindennemű állat már most párosodik, Hímjével madárka fészkén társalkodik, Magas kéményeken gólya házasodik, Nyőstény vad is erdó'n hímmel nyájaskodik. 61. Mostan Cupido is forgatta kézíját, Nyilaival sérti világ minden fiját, Sok, szeretetének meg is adja díját, Ellenben búsul sok, látván annak híját. 62. Van még egy kis híja Gróf szerelmének is, S nincs haszna az tavasz jó üdejének is, Bár minden állatok egygyé légyenek is, Azzal nem használnak de ő kedvének is. 63. Mert látja: egymástúl hogy csak el kell menni Nincsen bús lelkének egyebet mit tenni ; Felkél azért s mégyen szíves búcsút venni, S elvál kegyesétűi, mert most úgy köll lenni. 64. így Csáky Krisztina Vép felé indúla, Az Gróf szekere is Pozsonyban fordúla; Mellyért bánatában ez is majd megfúla, S amaz is — elhittem — szívében ájúla. 65. Azalatt Bercsényi Pozsonynál átkele, S útjában egekre szemeket emele, Mondván : »Oh Úr-Isten, ha tér kedvem vele ? Ki miátt alig él már szívemnek fele!« 66. Ily gondolkodással Brunóczra beére, S ott sem nyughaték meg friss testének vére; Jó Unghvára felé hamar útat mére, S jó átázásáért ott Istent dicsére. 67. Az egész felföldön széledt vólt oly hír már, Hogy árva Unghvára rövid napon jól jár : Gyiin gondos Asszonya, minéműt régen vár, — Készítse házait s tartsa csinosan bár!. . .