Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - HATODIK RÉSZE.

3 02 KŐSZEGHY PÁL. 6. Oily éj nincs, az melyben róla ne álmodjék, Vagy oly szempillantás, bogy ne gondolkodjék, Csak titkon is hozzá vagy ne fohászkodjék; Nincs nyugta, bár üljön, sétáljon, s aludjék. 7. Nehéz dolog bizony, várni s el nem jünni. Nem alunni, s puha jó ágyon fekünni, Bőv étkű asztalnál ülni, de nem enni. Boldogtalan, kin ily nyavalya kezd lenni! 8. Ellenben de az ki mihez nehezen jut, S az hová járatlan, bátortalan az ut, Mely pályát az ember nagy fáradsággal fut, Ahhoz jutván, felejt ott mindjárt minden bút. 9. Ügy a mit az ember elnyér sok várással, S mihelyt jut hozzá sok útazó járással: Szája-íze telik mindjárt jólakással, S nyújtózhatik ágyán csendes aluvással. . . 10. így szegény Argírus, hogy sokat fárada, Ordögfiak közt is osztályt hogy már ada, Kívánt kegyesével végtére marada, S ottan minden öröm szívére árada. 11. Bercsényi Miklós is ily reménység alatt Elbúcsúzék, tudván, hogy már meg nem csalat. Eléri ki eddig előtte elszaladt, S megnyugszik jó ágyán, uoha most elhaladt. 1 2. Nehezen válának el ugyan egymástól, Mint az testben lévő lélek az test-társtól; Búcsúzik sóhajtva ez is Krisztinától, — Bánja amaz is, hogy elvál Miklósától. 13. Elválának azért egymástól, búcsúzva; S már az föld fölfakadt s nem megy a szán csúszva, Sok bomlott patakon költöznek majd úszva, — De még az nagy Duna nincs jegétűl nyúzva.