Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - HATODIK RÉSZE.

HATODIK RESZE. 1. Ajtó felett ismét székében leűle Vépi kis Cupido főhajtva, s elliűle, Hogy Bercsényi Véprííl elmenni készűle, S kell jó Asszonyának már is válni tűle. . . . 2. Most köttetett öszve szíve ő szívével. Bizonyítván eztet váltott gyűrűjével S szerelmesen öszvefoglalt jobbkezével. Örök társaságra mutatott jegyével: 3. Jegyesétűi már is elmennie akar, Mellyért nagy vígságot majd bánattal takar; Cupido azért is búsúl s fejet vakar, Mondván: Nem ezt jegyzé az most nyújtott jobb kar 4. De így kell meglenni most még az dolognak, Némely napok meddig nem múlnak s forognak; Elég, az irigyek hogy már nem morognak, S az labyrinthusban mások sem bolyognak. 5. Az szerelmeseknek nehéz ugyan várni, Egymástúl főképpen távul lenni s járni, Röpdös gondolatjok egymáshoz vizárnyi, — S az elmébűl éjjel sem lehet kizárni.