Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ÖTÖDIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 89. Kinek elejében tüntetvén árnyékját Prothesilausnak képzető orczáját — Árnyékára veté gyenge fejér karját S ölelgetésében halva hagyá tagját. . . 90. Csáky Krisztina is így megholt társának, Jóemlékezetű jó Miklós urának 1 Nemcsak árnyékjára kapna orczájának, S örülhetne sőt más igaz Miklósának. 91. Kinek az ő kegyes ölelgetésében S gyenge karjainak reávetésében Eletet s nem halált ily illetésében Találna, s vígadna megegyezésében. 92. Ily gondolkodás közt Pál Vépre beére, Előbbi szállásra az hol viszont tére, Szemeit egekre vetvén, áldást kére, Hogy odajöttének lenne hasznos bére! 93. Üttlétérűl hamar Usz Bálintnak hírt ád, Mondván: ez levelet ím, ismét bízom rád; Mit fog parancsolni jó Asszonyunk ? megládd, S akarnám, válaszszát jó reggel kibírnád.

2 94. Mond Usz : Nem úgy köll most az dolognak lenni, Szükség magadnak is Asszonyomhoz menni, Köszöntést legalább néki szemben tenni, S lehet kastélyban is úgy választót venni! 95. Nincs semmi idegen ember most házánál, S nem űl semmi kétes irigy asztalánál, Nincs egyéb, köteles némely szolgájánál; Van Uradhoz igaz szív — hidd — mindnyájánál!. 96. Errűl azért mindjárt hírt tőn Asszonyának; Az levélkét nyújtván nagy méltóságának, Mondja itteniétét megint szolgájának, Ki által minap is leveli jutának. 1 Drasskovich. 2 Értsd : kieszközölnéd. yermészetti Könyvtára