Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ÖTÖDIK RÉSZE.

118 KŐSZEGIIY l'ÁL. 97. Kegyesen megliagyá: érte mindjárt menne, Mert már most maga is véle szemben lenne, — Nincs most oly, ki róla ítíletet tenne; Választót jó reggel az levélre venne. 98. Kész Pál erre, s örül az parancsolatnak Jobban, mint vocsorán az ízes falatnak; Látja, bogy az koczkán fordul jele hatnak, S nem vaknak, mint némely irigyek ugatnak. 99. Gondolja: igaz lesz az Echó mondása S az erdőn tegnapi jó választ-adása; Véli: nem is lészen soká haladása, S lesz Vépen Urának kedves nyúgovása. 100. Csendes beszéd között az vocsora fölkölt, Asszonya láttában Pa'Znak hol kedve tölt, Jó válaszvétellel öröme nagyra nyőlt, Siet, melylyel Bécsben; szánja ugyan süvölt .... 101. Az hol Ura várja nagy szíve-dobogva, Mondván: talán útját járta tébolyogva, Hogy meg nem jött, immár harmadnap forogva, — Azonban választót nyújt Pál mosolyogva. 102. »Nehéz — úgymond — várni az szerelmeseknek; Egy nap is esztendő, úgy látom, ezeknek. Várás után de ha jó véget lelhetnek: Esztendőt is csak egy napnak ítílhetnek!« 103. Ha későcskén járt is, de jó válaszszal járt; Meglátja levélbűi, nem vallott semmi kárt, A szépért s az jóért várni s járni nem árt; Jobb azért szánkókat készítsenek mindjárt! 104. Kinek az Gróf mondá: »De, mi jót reménylesz, Mosolyogva hozzám hogy most így beszéllesz, Jó szóigám ? — majd ugyan örömre ingerlesz . . . De ugyan Krisztina enyím-é, mit vélsz, lesz?«