Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ÖTÖDIK RÉSZE.

116 KÖSZEGliY PÁL. 81. Ügy látom, jó Uram járna nemkülönben. Mint Admetus, kirűl poéták egy könyvben írják: Alcestissel oly hű szerelemben Élt, hogy egykor esvén mérges mirigyekben, 82. Nem lehetett abbúl másként gyógyulása, Míg egynek nem lenne érte meghalása; Kinek is testébűi friss vére folyása Admetus éltének lesz helyreállása. . . 83. De világban senki oly nem talállódott, Egyedül Alcestis lett kész s nem múlatott, Halálra készséget uráért mutatott, Melly által ő társa életre juthatott. 84. Az Istenek rajta de megkönyörültek, Mert ily nagy szerelmén csudába merültek; Vénus által azért tagjai frissültek S az hű Alcestisnek megelevenűltek. 85. Megholt Uramnak is igaz szerelmében S örökösen öszvekapcsolt hűségében Krisztinájaj mellyért keserűségében Négy esztendőt tölte bús, gyászos éltében. 86. De így az Istenek bizonynyal megszánnák: Krisztináját ismét életbe állítnák S újobban melléje kedvesen szállítnák, S érte búsúlt szívét nagy örömre szítnák. 87. Nem különben járna Csáky Krisztina is, Prothesilausért mint Laodamia is, Kinek nincs nyugtára csak egy órája is, Míg eliben nem tűn ha csak árnyékja is 88. Urának, kit minap Trójánál megöltek, Midőn Dardanussal ott egybenütköztek ; Laodarniának melylyel kínt szerzettek, Míg Istenek rajta nem könyörűllöttek. 1 Drugeth Krisztinát érti.