Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433
HARMADIK KÖNYV - ÖTÖDIK RÉSZE.
BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 42. Nem kell hát helyt adni minden szó szelének, Természeti mert ez az rossz irigységnek, Hogy rontója az szép egyezett hűségnek S plántálója az rút egyenetlenségnek. 43. De az irigy ámbár akármit míveljen: Vénus csak azon van, hogy az Gróf nyergeljen, Unghvárában soká ne késsék s teleljen, Véprűl irigységet hírével széjjeljen. 44. Az farsangi üdő 1 — úgymond — már beállott, Cupidócska mostan minden helyt megszállott; Víg örömmel telel az ki hol jól nyárlott, Nyári jó híre még néki is fönnáll ott. 45. Hol búsúl Cupido ajtó-föltt (így) székében, Fegyverét elhányta s nincs semmi kezében, Búsúl: mikor tűnik már az elejében, Kiért nyilát lőtte Asszonya szívében ? 46. Búsúl feje-hajtva, s vigyáz az ajtóra: Ha nyílik-é ? s lessz-é hamar ollyan óra, Az mellyen Asszonya jusson kívánt jóra, S üljön még e télen párosan szánkóra ? 47. Ne késsék hát itten, sőt siessen Vépre, Az hol mostan talál nagyvígságú népre, S nézhet kedves szemmel amaz ígért képre, S kívánt madárkáját kerítheti lépre. 48. A Gróf Úrnak Vénus hogy ezeket szollá, A megindúlásra tovább ott nem nó-llá, Szánjában lovait mert csak meg sem hó-llá, Brunócz kastélyában megnyugtát nem jóllá. 2 49. De ott sem lehete semmi nyúgodalma, Az szerető szívnek mert van aggodalma A bátor járásra ha nincsen hatalma, Böcsűlletnek lévén nála nagy oltalma. 1 1695. 2 Javallá. A fentebbiek pedig a >-no« és »hó« szócskákból képi
