Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ÖTÖDIK RÉSZE.

3 02 KŐSZEGHY PÁL. 50. Egy hű szolgát azért szólíta mágához, Kinek bízott igaz állandóságához ; Hagyván, hogy csak titkon kíszűlne útjához, S menne kedves Vépnek kegyes Asszonyához. 51. Egy kis levelecskét a kinek is vinne, S ha lehet, maga is véle szemben lenne, De arra hagyományt

1 az Asszonytúl venne, A nélkül az házbúi ki se lépne s menne. 52. Vép városán is olly okossággal szálljon: Szállására senki hogy rá ne találjon, Az barátkozástúl mostan külön-váljon, Sőt nagy csendességgel ott éjjeljen s háljon. 53. (Ottan de ne késsék, hogyha lehetséges ; Mert ottlétét ha megtudják, oly mélységes Nem lehet meséje ollyan mesterséges, Hogy ki ne találják s ne légyen kétséges. 54. Siessen, de útját senki meg ne tudja, Almát is kedvére most ki ne aludja. Az napot éjjellel szaporítsa s toldja, — Hamar járásának lészen hasznos zsoldja ! 55. Nem kétli, hogy vagyon azzal ösméreti Űsz Bálint

2 a kinek az ő nevezeti ; Annak ott s hol létét titkon üzenteti, S levélre válaszát az által veheti. 56. Megtértében lovát Bécs felé vezesse, S azon légyen: őtet hogy megelőzhesse, Kívánt jó válaszszal hogy ottan lelhesse; Meglássa, hogy kedvét örömmel tölthesse! 1 Meghagyást, választ. 2 Gr. Csáky Krisztinának s utóbb gr. Bercsényi Miklósnak is főember-szolgája, jogi tanácsosa, ügyvédje, — egyébiránt pedig gr. Csáky István országbírónak egyik ítélőmestere.