Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

1. Előszó

Előszó. A mult évben egy felette érdekes és értékes, 1858-ban Íródott vadásznapló jutott kezeim közé, mely „Töredékek Erdély régibb és közelibb vadászatai" cimet viseli. Nem tudtam ki e memoir irója, illetve ki az az Újfalvi Sándor? Egyszerűen ennyi állott a cim alatt: irta Újfalvi Sándor. Idősebb vadász-, és iróismeröseimnél tudakoltam, nem ismerik-e nevét, ki volt ez az Újfalvi? Egy-kettő emlékezett közülök csupán, egészen homályosan a névre. Erdélyben mindenesetre hamarább kaphattam volna felvilágosítást, ott még élénken fognak rá emlékezni különösen szűkebb hazájában Szolnok-Dobokában. De a mai viszonyok mellett nem volt módomban ott kutathatni. Így hát elővettem Nagy Iván „Magyar nemesi családok" c. munkáját, felütöttem az U betűnél és azonnal meg is találtam a mezőkövesdi Újfalvi család leszármazási tábláját, melyből kiviláglik, hogy székely eredetű nemesek; Sándor apja Sámuel, Belső-Szolnok megye alispánja volt és Sándor neve alatt ott áll, hogy született 1792-ben és hogy hires vadász. Elsárgult foliánsokről, hosszas kutatások után tudtam végre az elfeledettség törmelékei alól napfényre hozni ennek az egykori hires vadásznak élettörténetét, ami annál nehezebb munka volt, mert semmiféle közhivatalt, tisztséget nem viselt. Gazdálkodott és vadászott korának ez a legkitűnőbb és legigazabb vadásza, az ifjú Wesselényi Miklós benső és méltó barátja, úgyis mint lánglelkü hazafi, úgyis mint sportférfiú. És ő volt az egyetlen magyar vadász, ki a közelmúltban vadászatunk történelmével foglalkozott. Neve megórdemli^tehát, hogy márványba foglaljuk, hogy minden magyar vadász ismerje, nehogy a feledés sötét fátyla boruljon végkép őrá is, mint annyi egykori jelesünkre. '

1 Ép ezért mintegy kötelességemnek tartottam, legalább azokat a töredékeket, melyek birtokomba jutottak