Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

14. Bornemisza Lipót báró utolsó pecérje

76 fundus instructussal együtt leltárban adta át Virág Peti kivénült öreg cigánypecérjét is hat kopóval, lelkére kötvén a haszonbérlőnek, hogy kitűnő figyelmet fordítson ez utóbbiakra s a lehető legnagyobb kedvezményben részisitse őket, mert az 1836. évben Istenben boldogult •édesatyjáról száltak rá e becses clenodiumok. A haszonbérlő természetesen mindenre esküdözött, hogy ugy fog bánni Virág Petiékkel, mint a himestojással, tejben, vajban fognak fürödni. Az uj gazda midőn beköltözködött családostul az öreg kúriára, azon kezdte a gazdálkodást, hogy törölte gazdasági üzemtervéből mindazt, ami fényűzés, ami csak uri passzió, de jövedelmet nem hajt. Legelőször is feloszlatta a nagy konyhát. Virág Peti ott gubbasztott az udvaron a nagy eperfa árnyékában, szemben a konyha épülettel. Hatalmas füst karikákat eregetett a pipájából. Nem szólt semmit mikor sorra kihordták a konyhából a pecsenyesütő bádogokat, mázasedényeket, üstöket, csak néha köpött egyet a csutora mögül és magában mormogta: — Hát ez az uj gazda mi a csudában fogja süttetni a ropogós malacpecsenyét, pulykát, libát, ha mind a hiúra hordja a sok konyhaedényt? Azután az ebédlőteremre került a sor. A kapzsi haszonbérlő leszedte az annyi vig napokat, fényes vadászvacsorákat látott ebédlő faláról az ősök arcképeit, nagyszerű vadászjeleneteket megörökítő értékes festményeket, kihordatta a nehéz diófa bútorokat és a tágas termet gabonaraktárnak rendezte be. De ez az ujitás már nagyon bántotta Virág Petit. Eszébe jutott, hogy mennyi jó falatot hagytak meg az urak fényes ebédek, vacsorák alkalmából s mindaz a sok finom ételmaradék őnéki jutott részül tányérmosogatáskor. Most már meg nem állotta és elégületlenségét nyíltan hangoztatta a bérlő előtt, de az csak reformált tovább a saját izlése szerint. A vén pecér mogorván ült elhízott, kivénült kopói között és mind békétlenebbül rázta hosszú üstökü, ősz fejét, de az csak türt. Egyik napon azután a bérlő levétette a konyha előtti ágasfáról az ebédre és vacsorára hivó harangot is, hogy el ne lopja valaki és felvitette ezt is a padlásra. Most már betellett. Minden egyéb újítást busán,