Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

14. Bornemisza Lipót báró utolsó pecérje

75 lesek elfogadni. Nem parancsolt nekik sem a tiszttartó, sem az ispán, de még a várkapitány sem. A pecér maga, a kutyáin kívül senkinek sem parancsolt, de más sem parancsolhatott ő neki az urán kivül. Erre a függetlenségére volt büszke a cigánypecér és ott nem hagyta volna az állását semmi kincsért sem. És fontos positió-' jának tudatában viselkedésében is olyan arisztokratikus allűröket vett fel. hogy, a vadászurak sokszor mosolyogni voltak kénytelenek a barna legények nagyzási hóbortján. Egyenes testtartással jártak, a fejüket magasan hordták, sebesen beszéltek, feszes taglejtéssel és még a hang csínján kiejtésére is ügyeltek. Pedig nem valami henyélő sine cura volt ez a pecérség! Ugyancsak kijutott a részük. A pecérek kötelessége volt a vadászaton a kopóhajtást vezényelni és kitartóan kürtölni, nyulászaton a kopókat az esetleg elvesztett vadnyomról visszakiáltani és helyes útba igazítani; esténként a kopókat egybekürtölni és megetetni. Agarászaton pár agárral lest állva, ezeket a kibukkanó vadra alkalmas pillanatban rábocsájtani azután lélekszakadtában mindaddig nyargalni, mig a bármely távolságra elütött vadat biztonságba nem helyezhették az agarak ropogtató agyarai alól. Lélekszakadiában irtam és nem lóhalálában, mert mindezt gyalog kellett megcselekedniük, hátukon többnapi elemózsiával megtömött tarisznyával. Lovon sohasem ültek. Odahaza az udvarnál, mikor szünetelt a vadászat, a vadászkutyák felügyeletén kivül fát kellett hasogatniok a konyha számára, az aprófát a kamrába hordani, a pecsenyesütésnél segédkezni, ebédek és vacsorák után a tányérokat elmosogatni, a sertéseket hizlalni és télire gyümölcsöt aszalni. Éppen elég tág foglalkozási kör és mégis csak akkor hagyta ott a pecér állását, ha elöregedett, vagy olyan sebesülés érte, mely munkaképtelenné tette, vagy megsértették vadászambitiójában. A 48-as idők söpörték el végleg a derék pecérnépséget, kik alatt nem volt bitang jószág a kopó de nem is járt ki „passziózni" az erdőre egy sem. Hires pecér volt a XVlll. század végén Virág Peti, Bornemisza Lipót báró cigánya. A rnult század 30-as éveinek végén Bornemisza János báró egy távol eső és a központból nehezen kezelhető birtokát egy tehetős zsidónak adta bérbe és a ló, szarvasmarha és egyébb