Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

14. Bornemisza Lipót báró utolsó pecérje

74 taléka lesz, vagy ha mégis szerencsésen megmenekül félig megszakadva, nem hoz többé gidát és rendesen távol marad szülőhelyétől, hol a kopó hangját jól megtanulta rettegni. Kerül tehát fegyver elé a borjas őzkecske, melyet anyai szeretete a veszedelem dacára is visszatérít a magas fűben meglapult magzatjához. Ily viszonyok mellett nem szaporodik a vadállomány. • Így a kopóellenesek. — A kopászatot igy általánosságban, sans phrase mintegy pellengére állítani nem lehet, —érveltek a kopópártiak. — Az erdős meredek hegységben teljesen legális a kopászat. A fő, hogy kíméljünk a kopó, vizsla és hajtóvadászatnál egyaránt és irtsuk a dűvadat, akkor felszaporodhatik hasznos vadunk. Láttunk már szép, nagy vadászterületeket, ahol nem volt kopó, csupán vizsla és vad mégsem volt mert túl sűrűn üztélc a vadászatot. Nem tartozik könyvem keretébe véleményt mondani a kopászat jogos, vagy nem jogos voltáról. Egyet konstatáltam azonban: az utolsó évtizedek alatt az erdei kopó kiesett a legtöbb vadász gráciájából. Utolsó kuvaszként, bitang jószág módjára, mit sem törődve véle tartja ma az is, aki szolgálatait még napjainkban is igénybe veszi. Legtöbb helyen az erdei kopók nincsenek és nem is lehetnek rendszeresen gondozva, mert ebóluk a házipitvar, gondnokuk a mindenes seprője, vagy a szakácsné főzőkanala. És az unatkozó bajtársak csak össze néznek, a gondos fi-nevelő csalogatására rövidesen az erdőn vannak és űzik és gyakorolják mesterségüket, mely az elnehezedett őzkecskén, vagy gyenge gidán igen sikeres mulatság, ha tekintjük, mily megtelt bendővel, véres, szőrös szájjal térnek haza kirándulásaikról. Valamikor, nem is olyan régen, — még a mult század közepéig is, — nem igy volt ez. A magyar vadász nagy becsben tartotta kopóit, melyek gondozására külön személyzetet tartott. A nemes urak pecérjeiket kizáróan cigány jobbágyaik közül választották, mégpedig jelentékeny számmal. Egész külön kasztot alkottak ezek a cigány- pecérek a többi jobbágycselédség között. Bár állásuk a legalárendeltebb volt az udvarnál, mégis ők tartották magukat a legkülönbeknek, mivel gazdájukon kivül senki mástól nem függtek, senki mástól parancsot nem voltak köte-