Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

12. lfj. Wesselényi Miklós báró

iíj. Wesselényi Miklós báró. (1794—1850.) — Gyermekévei. — A bravúros lovas. — A szenvedélyes vadász. — Nevezetes zsibói vadásznapok. — Vörösmarty Mihály szerencsés lövése. — Utolsó vadászata. — Ifjú Wesselényi Miklós szülei egyedüli reménye és szemefénye volt, mégis kényeztetés helyett szigora nevelésben részesült, ami által már zsenge korában megedződött a teste. Örökölte atyja nagy testi erejét és nem kis mértékben índulatosságát is, mit azonban ellensúlyzott édesanyjától öröklött nemes szive. A kis Wesselényi sokkal korábban fejlett mint kortársai. Tiz éves korában ott állott, ahol más huszadik évében. Nyolc éves korában atyja már magával szokta volt vinni a megyegyülésekre. Egyszer, 1802-ben Zilahon élesen kikelt Tholdalagi gróf főispán ellen bizonyos bátortalan habozása miatt, kíméletlenül támadva őt kemény nyilatkozatában. A gyenge főispán, — mint az már lenni szokott, — nagy népszerűségnek örvendett és a megyegyülés jelentékenyebb tagjai tűzzel, hévvel védelmezték. Wesselényit ez még jobban ingerelte és mindazokat, kik főispánjuk élhetetlen eljárását védelmezni igyekeztek, hozzá hasonló gyáváknak, félénkeknek nevezte, mire a törvényhatósági tagok megrohanták és az ablak felé hurcolták, hogy azon kidobják. A rendkívüli erejű férfiú hosszasan küzdött a tülekedőkkel, de utóbb a túlerővel szemben kimerülve azon a ponton állott, hogy csakugyan megteszik vele a csufsá-