Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

3. Erdély fénykora

13 Erdős, bérces, szép Erdély nemes urai azt a ke­vés pihenő napjukat is, mit a török, tatár és egyéb szomszéddal vivott örökös harcaik közepette nyerhettek, nem tudták tétlenül henyélve eltölteni, hanem párviadalra ingerelték az ősvadon mogorva lakóját. Az izmos, bátor vad kifejlesztette az ifjú daliák bátorságát s megedzette izmaikat. Az izgalmas bölényvadászat mintegy előkésziő iskolája volt a haicmezőnek és azokban a tettdus idők­ben mindenekfelett bátor lelkekre és edzett karokra volts zükség, amikben nem is volt hiány. Az ifjú sarja­dék lelki és testi képességének próbatételét a bölénnyel való életre-halálra küzdelem fejtette ki, mely után méltó harcfi válhatott belőle. Az erdélyi vadfejedelem legyő­zése egész szivet, biztos szemet és hibátlan célzást igényelt, mert ruganyos, vastag bőre és testét behálózó kemény izmai miatt csak bizonyos részei, mint a fültő, vérhát, sziv, vese és vékonyja voltak halálosan sebez­hetők. A másutt ejtett seb, a különben is bősz vadat még dühösebbé tette s bosszúállása bizonyosra volt vehető. Erdély mágnás vadászai sokát mulattak azon a nagy port felvert bölényvadászaton, melyet 1752-ben rendezett III. Ágost király a litvániai Bielovica őserdők­ben s melynek emlékét egy 6 m. magas fehér homok­kőből emelt oszlop hirdeti német és lengyel nyelven. A fényes vadászaton óriási pompával jelent meg az udvar és hivott vendégei. Ä környék összes falujá­nak lakosságát, kancsukaütésekkel kényszeritették az őserdő meghajtására; mintegy 2—3000 embert mozgó­sítottak e célból. Mindez rendjén lett volna, csakhogy a kényelemszerető lengyel és német urak biztos helyről, magaslesülésbűi pufogtatták le az elibők hajszolt tehe­tetlen vadat. — Igaz, hogy a fáma szerint az egy napos hajtásban 42 bölény és 13 jávor szarvas esett, — jegyezte meg Bánffy Farkas báró gúnyos kézlegyintéssel, — de a mi uraink nem vetemedtek soha ily alattomos, férfiatlan vadászmódhoz. A hajtókat mindég olykép rendelték, hogy a bö­lényt az erdők tisztásaira szorítsák ki, hol az urak tüzes paripákon lándsa, handzsár, szekerce és más kézi fegyverekkel vették körül a dühtől tajtékot turó vadat és nyjlt harcban támadtak egymásra ember és ősvad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom