Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

HARMADIK FEJEZET. Az ebek idomítása és nevelése.

95 tak. Szükségét érezték ugyanis annak, hogy egy olyan vizslát konstruáljanak meg, amely feleslegessé tegyen minden különleges vadászebet, a kotorékmunkát persze kivéve. Tehát az előbb felsorolt kívánalmakon kívül a megsebzett vadat nyomon kövesse, lefogja és ha kell akadályokon át is elhozza. Az erdőben hangosan hajtson. Vízben kitartóan dolgozzon. Totverbeller legyen, t. i. a megsebzett nagy vadat nyomra vezetve órák múlva megtalálja és elejtését csaholással jelezze, vagy Totverweiser legyen, vagyis a megsebzett és megtalált vadhoz gazdáját a hozzá való visszatérés és odavezetés által jelezze, végül apró ragadozót, rókát, macskát fojtson vagy ártalmatlanná tegyen. Minthogy ezen tulajdonságok mellett minden vadász az ilyen vizsláját mindenre használhatja, azért az ilyen vizslát «mindenes vizslának» (Gebrauchshund) nevezhetjük. Az egyes vizslafajták itt felsorolt tulajdonságait, hajlamait és képességeit kell figyelembe vennünk a vizslaidomítás alkalmával és a szerint fogunk hozzá az idomításhoz. Az idomítás részletes leírásához egy külön könyvet kellene írni, ami azonban jelen munkának nem is célja, hogy e tekintetben teljes részletességgel foglalkozzon a dologgal. A vizslaidomításról németben számos szakmunka jelent meg, de valamennyi között legkiválóbb Oberländer műve : «Dressur und Führung des Gebrauchshundes», melynek 7. kiadása 40.000 példányban jelent meg és ez a szám is bizonyítja, hogy munkája kiváló. Oberländer sok-sok évi tapasztalatai alapján összefoglalta mindazt, amit a vizsla nevelése és idomítása céljából szükségesnek tartott és ő ezeket mind megírta könyvében. Erről azután a vizslaidomítás ezen ott leírt módszereit elnevezték «Oberländer»-módszernek, mely módszer Németországban általánosan elfogadott és elterjedt szabályként áll fenn és el is van ismerve. Magyar nyelven megjelent ilyen irányú, de sokkal rövidebb terjedelmű munkák közül, mint gyakorlati tapasztalatokon alapuló munkát legjobban ajánlom Stark Dezső drávatamási főerdész könyvét : «A vadászvizsla nevelése, idomítása és gyógykezelése», melyet mindenki, aki idomítással akar bíbelődni, csak haszonnal és eredménnyel forgathat. A vizslaidomításról néhai lovag Kerpety Béla is írt egy rövid kis túmutatót.