Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

HARMADIK FEJEZET. Az ebek idomítása és nevelése.

A kotorékebek Idomítása. Kotorékmunkára, vagyis a rókának vagy borznak, általában dúvadnak irtására a foxterrier- és tacskókutyákat használják. E két fajtának van meg az a tulajdonsága és hajlama, hogy a róka- vagy borz-ásta földalatti üregbe bebújjék, a szükséghez mérten ás és kotor, hogy a vadhoz hozzájusson, azt lefoghassa, esetleg lefojtva az üregből ki is hozza. Erre a munkára speciálisan nem is kell idomítani sem a tacskót, sem a foxterriert, mert ezek önként is bebújnak a rókalyukba és ha ott a rókával vagy borzzal találkoznak, akkor úgyis önként adódik az előállott helyzetből az, hogy a kutya sarokba szorítja a komát vagy meg is támadja és lefojtja. Ennél a kérdésnél csak azzal kell tisztában lennünk, hogy mit is kell kí«Muki Florids-lorf» M.E.T. 788 drótszőrű foxterrier kan. válinunk a kotorékebtől. Az első és legfőbb kellék, hogy gazdájának csaholással jelezze, van-e róka vagy borz az odúban? Mert a vadásznak a természetes kotorék előtt tudnia kell, hogy van-e benne ragadozó, vagy pedig eltávozott már onnan s így az odu üres. Ezt a kutyának csaholással vagy hallgatással kell jelezni. Ha a kutya hangtalanul jön vissza az cduból, akkor a vacok üres, de ha a bebúvás után abból a kutya csaholása hallatszik, az feltétlen biztos jele annak, hogy a ragadozóval találkozott és így a nyílásnál készenlétben kell állni u fegyverrel, hogy a kutya elől esetleg menekülő dúvadat