Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

NEGYEDIK FEJEZET. A kutyafajták ismertetése. A kutyafajták csoportosítása

210 az összbenyomásnak úgy kell hatni a szemlélőre, hogy távolról tekintve az állat rövidszőrű tacskónak tűnjék föl. Hibás a puha, akár rövidebb, akár hosszabb szőrözet, a testhez nem simuló vagy hullámos szőr, továbbá a zászlós farok. Minden szín megengedett, fehér mellfolt szintén, de ez utóbbi nem kívánatos. Puhaszőrű állatok a tenyésztésből kiküszöbölendők. Hosszabb szőrözet ellensúlyozására ajánlatos rövidszőrűvel keresztezni, különösen, ha az így használt rövidszőrű a leszármazásban szálkás szőrt is képvisel. Különben is szálkásszőrű és rövidszőrű tacskók egymással párosíthatok. Ilyenek ivadékai törzskönyvezési jogosultsággal is bírnak. Szálkásszőrű és hosszúszőrű tacskókeresztezések meg nem engedhetők. Az ilyenek ivadékai még az esetben sem törzskönyvezhetők, ha a fajta-jellegeknek mindenben megfelelők volnának is. Egy nagyon régi és konstans alfajtája a tacskónak. Testalkotásra, formára, színre, nagyságra és karakterre nézve mindenben megegyezik a rövidszőrű tacskóra előírt követelményekkel, egyedül csak a selyemszőrű szőrözet az, ami a többitől megkülönbözteti. A puha, szelíden hullámos, ritka, sima szőr a füleken, a nyak alsó részén, a test alján, a lábak hátsó oldalán hoszszabbodik meg és kiemelkedő díszt ad a kutyának, mely szőrhosszabbodás a legmagasabb fokot éri el a farok alsó A hosszúszőrű tacskó. Hosszúszőrű tacskó.