Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

NEGYEDIK FEJEZET. A kutyafajták ismertetése. A kutyafajták csoportosítása

211 felén, ahol az teljes zászlószerűséget mutat. A selymes szőrözetnek a fülek alsó szegélyén is át kell törni. Túlságos hosszú és dús szőrözet esetlenné teszi az ebet és elhomályosítja a típust. A lábfejeken sem szabad hosszú és dús szőrözetnek lenni, mert az ilyen uszályos láb a használatra alkalmatlanná teszi a kutyát. Használhatóságát tekintve a hosszúszőrűtacskó úgy a földalatti, mint a földfeletti munkáját tekintve, semmivel sem áll az előbbi két fajta mögött. Sőt az esőt át nem bocsátó, hosszú szőrözete a vízi munkára is igen jól használhatóvá teszi. Tenyésztése nehezebb, mint a másik kettőé, mert a szőrözetben mutatkozó hibák nehezen küszöbölhetők ki. Csakis saját fajtájával párosítható. A rövidszőrű- vagy szálkásszőrű-tacskóval való párosítása a szőrözet öröklődésének bizonytalan és kiszámíthatatlan volta miatt meg nem engedett. Az ilyen ivadékok még akkor sem törzskönyvezhetők, ha küllemileg elsőrangúak volnának is. Sőt a tiszta vérben való tenyésztésnél is a szőrözetben hibás utódokat a továbbtenyésztésből ki kell küszöbölni. Szálkásszőrű német vizsla. (Szöveget lásd a 196. oldalon.) 14*