Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Madarak - Gázló madarak - Szalonkafélék, guvatszerüek, vizi tyúkok

46 A közönséges sárszalonka, melyet sártvuknak, bárányszalonkának és mórsneffnek is hívnak.*) Csak 14 kormánytolla van, s azoknak csak a hegye rozsdaszin vörös; begye és hasa pedig nem pettyezett. Nagysága majdnem olyan, mint az előbbi (körülbelül mint a fenyves rigóé), hazája is ugyanaz, csakhogy korábban érkezik, öszszel későbben megy el. Tartózkodási helye is megegyez a nagy sár-szalonkáéval, de inkább szereti a sáros, posványos és ingoványos helyeket. A legvadabb vizi szalonka és felverve szertyegö, továbbbuzódás közben pedig «kics-kics» hangon szól és kezdetben zeg-zugosan száll el. Nálunk gyakran költ. A gyepi, selyem- vagy szőrszalonka (becassin) nevét puha, selyemtapintatu szörforma tollazatától kapta. Farkában 12 kormánytoll van. A legkisebb vizi szalonka, mintegy búbos pacsirta nagyságú. Vándorlás, táplálék, párzás tekintetében megegyez a mocsári szalonkával, csakhogy egyedül mocsarak szélén található, ott is leginkább bokrok alatt. Némán kel fel. Galambsneff. Északvidéki, de nálunk is költő madár. Nagy vizek körül, mocsaras helyeken tartózkodik. A him nyakát örvforma behajló végű tollak övezik, melyek czivakodás vagy bosszankodás közben megforditott tányérként állnak fel. Májusban versenytársaival mérgesen verekedve párzik, s csak akkor közelíthető meg. Husa elég jó, tojásait pedig nyalánkságnak tartják. Parti szalonkák. Nagy fütyölősneff. Álló vizeink környékén gyakran látható ez a szalonkára emlékeztető madár, hosszú, kissé felfelé hajló csőrrel. Fészket vizközti kaszálókon rak, s abba 4 tojást tojik. Fajrokona a piroslábu sneff, esösneff, fütyülő sneff. Jó rigónyi nagyságú, kendermagos szinü madár. Enyhe teleken nálunk is telel. Tojásait néha már május első felében hozzák a budapesti piaczra. *) Ezt a nevet a bárány mekegéséhez hasonló azon hangjától kapta, a melyet párzáskor a levegőbe felszállva hallat.