Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - II. Fejezet: Szárnyasok - Ragadozók

84 Jellemző. 2 faj. Jellemző. 4 faj. 47. §. A kányák. Milvi. Jellemző: a villaszerüen kivágott kormány (fecskefark); 1. a vörös kánya — m i 1 v u s i c t i n u s — erősen, 2. a barna kánya — m. korschun — kevésbé kivágott kormánynyal. 48. §. Az ölyvek. Buteones. Jellemző: a lomlia testtartás és röpülés — majd lassú szárnycsapásokkal, majd ezek nélkül (úszva) s a mez szinezetének feltűnő változékonysága ; 1. a f eh ér fark u ölyv — buteo ferox — igen ritka; 2. az egerész ölyv — buteo vulgáris — mindennapi jelenség mindenütt ; 8. a gatyás ö 1 y v — archibuteo 1 a g o p u s; ennek a csűdjei lábtőig gatyásak ugyan, de nem köröskörül, hanem csak elül és két oldalt; hátul tisztán látható a reczés bőr; 4. a darázs-ölyv — pernisapivorus; — a csőr tövén a többi ölyveknek tulajdon szőrtollak helyett pikkelyszerű apró, kemény tollacskák jellemzik biztosan

1. Dögevők Nagyság. 49. §. A nappali ragadozók közé számítanak még: 1.a szakálas saskeselyű — Gypaetus barbatus 2. a dögkesel yü e k : V u lt uri d ae és pedig : a) a barát keselyű — vultur monachus b) a fakó keselyű — gyp

s fulvus c) a dögevő keselyű — neophron percnopterus. — Ezek nagyságra nézve Európa legnagyobb madarai, de mint rendszerint dögevők a vadállományban kárt nem igen okoznak. A liirhedt szakálas s a s k e s e 1 y ü is, melynek a Svajczban gyermekrablásokat tulajdonítanak, hazai madárismerőink szerint szintén ártatlan dögevő, a mely a legkivételesebb esetekben egy-egy zergegidát képes a meredekről a mélységbe ledobni, de már gyenge lábainál és rövid karmainál fogva egyéb káró-