Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - II. Fejezet: Szárnyasok - Kártékonyak

85 kat nem igen tehet. — Végre a legtöbbnyire egérpusztitó és rovarevő 3. vércsék. — Cerchneis — és pedig: a) a közönséges vércse — c. tinnuncula, b) a sárgakörmü v. — c. naumannii és c) a vöröslábu v. — c. vespertina. Hogy a vércsék, midőn tavaszkor porontyaikat táplálják, 1 egy-egy tovakószáló fáczán- vagy fogoly-csibét elcsípnek, nem lehet tagadni, bár az anya körül sereglőkben kárt sohasem tehetnek : a vadász tehát távoltartani fogja a tenyészdéktől, de kímélni ott őket, a hol a vadban kárt egyáltalában nem tehetnek. 50. §. A baglyok. Striges. Az apró baglyokról ugyanazt lehet elmondani, a mit a vércsékről szólottunk; mint igazi ragadozók csak a nagy fajok jöhetnek szóba; első helyen 1. az uhu — bubo ignavus — vagy nagy füles bagoly, melyről a vadászatnál használt állatokról szóló fejezetben külön is szólunk — és az 2. uráli bagoly — syrnium uraién se, — mely Erdélyben nem tartozik a ritkaságok közé és nappal is megtámadja a madarakat. 3 faj. Kártékony Ság? Ragadozó baglyok. C. Kártékonyak. 51. §. A kártékony szárnyasok közé azokat számítjuk, a melyek vagy mint mindentfalók, vagy pedig mint szorgalmas fészekpusztítók úgy a vadászatnak, mint az erdészetnek is kárára vannak. Ezek közé számítanak: 1. A varjúfélék egész családja: a nagy holló — corvus corax, a mely már valóságos ragadozó számba megy ; a vetési v. — c. frugilegus; sőt a csóka is — c. monedula; főképen azonban a kisebbek közül: a szarka — pica rustica és a szajkó — garrulus glandarius; 2. A gébicsek — lanii — minden faja; Fész^kpusz titók.