Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - II. Fejezet: Szárnyasok - Ragadozók

83 2. A vándor sólyom — falco peregrinus — erős feketebarna barkóval; a kisebb fajok (vércse nagyság) : 3. Ahosszuszárnyu s ó 1 y o m — falco subbuteo, erős sötét barkóval és 4. A kis sólyom — falco regulus —barkó nélkül; ez különben csak mint téli vendég tartózkodik nálunk október elejétől april közepe tájáig. 45. §. A héják. Accipitres. Jellemző tulajdonságaik: sótyom-alak, vérszomjas sastekintettel; rövid szárnyak, magas csűclök, aránylag hosszú kormány ; az öregek begye és mála sajátszerüen tarkázott (kendermagosan — gesperbert); az orrlyukak nem kerekek; a csorr fogatlan. 1. A közönséges héj a — astur pal umbarius a galambok réme. 2. A közönségeskarvaly — accipiter nisus — a verebek és kisebb madarak hevesvérű üldözője. 46. §. A réti héják. Circinae. A rétek és mocsarak útonálló s nyugtalan kósza rablói és fészekpusztitói lepkéhez hasonló röptük által tűnnek föl, azaz portyázó röptükben szárnyaik végét a test fölé emelik. Átmenetet képeznek a sólyomfélék és a baglyok között ; szemeik kissé előre vannak irányítva s egyes fajoknál a baglyokra emlékezhető szemkoszoru — a fátyol — erősen ki van fejlődve. A legveszedelmesebb e csoportban, 1. a vörhenyes rétihéja — circusaeruginosus — a legnag3

7obb kacsapusztitó. Farka tövén felül hiányzik az a fehér tollfolt, mely fajrokonait jellemzi; 2. a fehér réti héja — c. c y a n e u s, 3. a hamvas réti héja — c. pyra^gus, 4. a fakó réti héja — c. macrourus. Ezeket nehéz egymástól megkülönböztetni, mert különösen fiatal korukban igen hasonlítanak egymásra s mezüket igen gyakran változtatják. 6* Jellemző. 2 faj. Alt. leirés. i faj.