Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - I. Fejezet: Emlősök - Hasznos vadak

27 Színezetre nézve az ivarok nem különböznek, a miért is csak igen élesszemü vadász által állapithatók meg. A szőrezet különféle hosszúságú; öreg vadaknál a fejen, a hátsó lábakon télen gyakran eléri az 5 cint.; térdei síirü szörpamacscsal vannak megvédve. A baknak hátgerincze fölött keskeny, de hosszú, az öregeknél gyakran 12—15 cmtnyi sörény féle fejlődik, melyet a vadászok kalapdisznek használnak (Gemsbart). Ezen sörény szőrmentén simitva tevőleges, ellenkezőleg nemleges villamossági!. A kampó mind a két ivarnak tulajdona — és állandó ; körülbelül 3 cmnyire a szemek fölött sűrűen egymás mellett állanak a szarvak, egy darabig merőlegesen futnak felfelé, azután oldalt hátrafelé hajolnak; a tőben kerekek, haránt gyűrűkkel, melyek a korral számra nézve — állítólag évenkint egygyel szaporodnak, miért is évgyűrűknek nevezik. A kampó középső része laposabb és sima, koromfekete fénylő csúcsban végződik. A bak kampói magasabbak, tágabban szétállanak, s a tőben erősebbek. Különös sajátsága a zergéknek, hogy a kampók mögött mind a két oldalt kagylószerü mélyedésük van, mely egy mirigyet tartalmaz ; ez az üzekedés időszakában a baknál igen kidagad ós kiállhatlan — úgynevezett bakbüzt terjeszt. A szemek nagyok, élénken fénylők, sötétbarnák, igen domborúak, csaknem gömbölyűek. A láb magas, erős, vastag; a csülkök, melyeknek szélei igen élesek, homorúak és igen szétterpesztlietök, a mi a zerge járását havon és jégen igen megkönnyiti. Négy gyomra sokkal határozottabban van egymástól elválasztva, mint bármely más kérődzőé. Különösen öreg bakok gyomrában néha kisebb-nagyobb golyókat lehet találni, melyek barna, meg nem emésztett gyökérszálakból tömörültek; börszerii, feketebarna, fényes héj veszi körül, a mely-csak a levegőn szárad meg teljesen. Ezen golyóknak keserű ize és különös szaga arra indította az embereket, hogy bennök mindenféle baj ellen orvosságot véltek találni, s nem régi időkben még — aegagropilae név alatt — még a gyógyszerészek is tartották. A zergevad táplálékát a különféle havasi növények, zsenge hajtások, havasi rózsák (rhododendron), borókabokrok, éger, fűzfa, és a fenyőfélék rügyei; télen száraz fű, moha és zuzmók; ilyenkor a gyenge fatörzsek kérgét is megrágja. Mondják, hogy a midőn nagy éhség idején a fenyő törzsekről a zuzmókat leKainpók. Tápláléka.