Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - I. Fejezet: Emlősök - Hasznos vadak

25 De a tudományos vizsgálódás épen azt bizonyította be valónak, a mit az emiitett trdós vadász lehetetlenségnek tar­tott, hogy t. i. a julius augusztusban megtermékenyített pete az óz méhében deczember végéig teljes nyugalomban, minden lát ható fejlődés nélkül teng, s csak akkor kezd rohamosan fej­lődni, mint a többi állatoknál rövidre a megtermékenyítés után. A tudomány tehát a kérdést a nyári üzekedés javára döntötte el, de a petének e hosszú nyugalmát sem okára visz­szavezetni, sem czéljára nézve indokolni eddig még nem sike­rült, a mint nem sikerült sem okát, sem czélját a téli — mondjuk — meddő iizekedésnek kikutatnia. Lehet, a mint Domb­rovski hírneves vadászati iró is véli, hogy talán arra vezethető vissza, hogy egyes suták a nyári üzekedéskor meddők maradtak. A viselős suta májusban vagy júniusban ellik, s meglehe­tősen szapora, a mennyiben nem ritkán két gidát, kivételesen hármat is vet. Néhány nappal korábban elhagyja a családot, s távoleső, védett sűrűséget keres fel, a hol gidácskáit a legszor­gosabban ápolja és őrzi. Az utóbbiak igen kecsesek, sötét­barnák, a test hosszában fehér sávokkal tarkázottak, s néhány nap alatt annyira megerősödnek, hogy anyjukkal a családhoz szegődhetnek. Az őszi szőrezet fejlődésével a fehér sávok el­tűnnek s a nőstény gida üszkévé, a bakgida bak ócskává válik — csapossá, mert deczemberben fejlődni kezd — b o­goz — a fejdísze, az agancs. Az üsző második évében éri el teljes kifelődését s első Íz­ben rendesen csak egy gidát szül; ha az öreg suta terméket­lenné válik, meddőnek mondjuk; az ilyen nagyon meg szo­kott kövéredni s a lelő vetésre megérett, mert üzekedéskor kü­lönben a fiatalabb sutáktól elcsalja a bakokat. Az őzbak harmadik évében fejlődik ki teljesen s 15 évet él. Gidákat igen könnyen meg lehet szeliditeni, de a bakok érettebb korukban vadakká lesznek s hegyes agancsaikkal neki támadnak az embernek — még akkor is, ha zsenge koruk­ban kiheréltettek. Az ilyen, herélt bakok különös visszás képzödésü, igen gyöngyözött agancsot fejlesztenek, melyeket soha többé le nem vetnek. Az őzvad ellenségei és betegségei ugyanazok, mint a szarvasvadéi; minthogy azonban az utóbbinál sokkal gyengédebb és érzékenyebb, a különféle bajoknak amannál sokkal könny eb­Ellenségei, betegségei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom