Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

III. Rész: Vadászati műtan - II. Fejezet

167 3. A kopó mindenféle szőrmés vad felkutatására és csaholva hajtására. 4. Az agár nyálaknak űzésére és fogására. 5. A vidrakopó vidrák kutatására és űzésére. 6. A borzeb vagy tacskó borz és róka kiűzésére, meg lassú kopók ént használható. 7. A vizsla az apró vad felkeresésére, jelzésére és előhozására. 8. Egyéb vadászebek. 100 §. 1. A véreb a szarvasvadra való vadászatnál nélkülözhetlen; feladata: a vadászt a sebzett vad nyomán kétségbevonhatlan biztossággal annak állásáig vagy fekhelyéig elvezetni, s a sebzett vadat megállitani. A sebzett vad nyomát még akkor sem szabad elhagynia, elveszitenie, ha az egy darab utat egész csapat vad között tett, vagy ha útját frisebb vadnyomok kereszteznék. Ebből következtethető, hogy a vérebnek rendkívüli — mondhatni bámulatos — szaglási érzékkel kell bírnia, s jól idomítva kell lennie. Vérebnek bármily fajú ebet lehet ugyan idomítani, de főfeltétel mindig a kitűnő szaglási érzék és természetadta hajlam a szarvasvad üldözésére; továbbá, hogy ne legyen igen nagy, minthogy a sebzett vad az igen nagy ebtől megriadva — utolsó lehelletéig menekül, sem igen kicsiny, hogy az iramodó vadat utóiérhesse s megállithassa. De mint minden vadászebnél, ugy a vérebnél is a faj tisztaságára kell ügyelni, minthogy ez már magában véve egyik biztosíték az iránt, hogy használható egyeddel lesz dolgunk. Eredetileg a vérebnek több faja lehetett; ma azonban csak kettő ismeretes : az angol- és nálunk csak a német véreb. Ez középtermetű, zömök testalkatú eb, nem magas, erős, egyenes lábakkal. A fej hosszúkás, széles, az orj tompa és erős, mély piszlókkel, széles lelógó fülekkel; a hegybe kifutó fark végén hosszabb szőrezet. Szine sötétbarna — fekete gerinczsávval vagy feketén tarkázva. A véreb. A faj tisztasága Angol, német véreb. Leírása.