Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

III. Rész: Vadászati műtan - II. Fejezet

Tenyésztés. 168 Nálunk eddig — tudtunk szerint — eladásra a vérebet sehol sem tenyésztik; de Németországban több helyen. Hajtó-ebek. Leírás. Szarvast hajtó eb. Franczia h eb. Argol h. eb rókakppó. Lengvel h. eb. Rokakopó. 101. §. 2. A liajtó-ebek a vérebnek és az agárnak keresztezéséből származnak ; a vadnak felverésére, üldözésére és elfogására használják ; általános jellegök : magas lábak, hosszú fej, csinos lelógó fülek, jó orr, csengő hang, alacsony szimatolás. A hajtó-ebnek négy faját különböztetik meg: a) A német h. eb. vagy szar vas-eb 120 cm.-ig hoszszú, 60 cm.-ig magas, hosszú orjjal, széles orral, lefüggö piszlékkel, széles fülekkel; rövid szőrű, vörös- vagy világosbarna színezettel — a torkon és a lábakon fehér vonásokkal. — E faj ma már igen ritka. b) A f r a n c z i a h. eb nagyságra és testalkatra olyan mint az előbbi, de fülei hosszabbak, szőre hosszabb és durvább, különösen a hason; színezete azonban fehér, barnán vagy feketén tarkázva. c) Az angol h. eb. vagy rókakopó sokkal kisebb és alacsonyabb, mint az előbbiek ; feje kicsiny, orja vékony, fülei rövidek ; szine fehér, feketén, szürkésfehéren — legtöbbnyire pettyezve. d) A lengyel h. eb durva, a német h. ebnél nagyobb ebfaj, hosszú fülekkel, fehéresszürke vagy barnán fekete göndör szőrrel. A legelterjedetteb a róka kopó, mely az agár gyorsaságával, a szelindek bátorságával, a véreb kitűnő szaglásával és futásban páratlan kitartással bir annyira, hogy jó lovakkal is versenyt fut, s akár egy fél napig is bámulatos kedvvel űzi a rókát. A rókahajszánál 10—20 sőt több pár ebet használnak, melyek külön falkában szoktak tartatni, s egymáshoz vannak szoktatva. Két-három párjával pórázon, vagy erre alkalmas kocsiban szokták a vadászatra kivinni. Mihelyt a falka együtt van, s a társaság is — paripákon ülve összejött — a kopókat leoldják a pórázról, illetve kieresztik és megkezdődik a keresés ; mihelyt az egyik eb rókára vagy annak fris nyomára akad, hangot ad, s utána megszólal az egész falka, mely a menekülő róka után hangos, vidám csaholással iramodik. Hiábavaló a ravasz-