Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

II. Rész: A vadnak tenyésztése és óvása - IV. Fejezet: A vadőr teendői a vad tenyésztése és óvása körül

112 Fogoly- és fáczán-fészkek biztosítása. Itatok tisztántartása. Jászoletetők és etetőszinek. Ideigl. etetők. sűrűn, a közepesek kevésbé sűrűn, a felsők ritkásan huzatnak az oszlopokra, a mire nézve szintén az ábrák szolgáltatják a kellő méreteket. 4. A kaszálás közeledtével a vad-, illetve a fáczánőrnek már tudnia kell, a lekaszálandó réteken hol vannak fogolyvagy fáczánfészkek; ezeket csévével megjelölve gondoskodik, hogy a fészek körül bizonyos körben, legalább 1 • ölnyire kaszálatlan maradjon a fű, mig a csibécskék kikelnek. Midőn a kaszálást a vadasban foganatosítjuk, ott a munkás népre gondosan felügj^elni kell. 5. Az itatok tisztántartásáról szintén a vadőr gondoskodik s feladatai közé tartozik az etetést foganatositani, az etető berendezéseket fen tartani, sőt ilyeneket létesíteni is, sózókat, beugrókat, bejárókat és mesterséges csendereseket készíteni. A nyulak, fogtok és fáczánok téli etetéséről az illető §§-okban már megemlékeztünk; bővebb magyarázatot erre nézve is az ábrák szolgáltatnak. A szarvas-, dám- és őzvad számára a vadasokban állandó jászoletetőket vagy etetöszineket is kell létesíteni. A jászoletetők ugy készülnek, mint a juhjászolok, de könnyebb vázfákból és könnyű tetővel befedetnek ; az etetőszinek vagy miuden oldalról hozzáférhető, vagy az északi oldalról eldeszkázott pajtafélék, a melyekben az etetőjászlak, mint ajuhaklokban felállíttatnak, de természetesen a vadhoz mért magasságban. A teljes szabadságot élvező vad mindenkor sokkal bizalmatlanabb lévén a vadasban tartózkodónál, a részére készülő mindennemű berendezésnek olyannak kell lenni, mintha azt maga a természet nyújtotta volna; azért legjobb, ha már a nyárutón mélyen, de sűrűn ágas, különösen magái^osan álló terebélyes fákat szemelünk ki, a melyek sürii ágaikkal már maguk természetes tetőt képeznek; ezek alatt azután télen eltakarítjuk a havat*) s az eleséget csomókban ugy aggatjuk fel a faágakra, hogy a vad azokat épen elérje, de az eledelt szét ne szórhassa, el ne gázolhassa. Ilyen fák hiányában sürii gályákból valamely erösebb fa körül mesterségesen készítünk olyanforma tetőt s az eleséget ép ugy aggatjuk oda; figyelemmel *) Az olyan, különösen hegyi pagonj'okban. a hol attól kell tartani, hogy a hó lehullása után a vadőr az etetőkhöz többé hozzá sem férhet, ez utóbbiakat a kellő takarmánynyal még hóesés előtt kell ellátni.