Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

87 Kandúr (Wildkater) a hiúz és a vadmacska hímje. Kanmalac (Frischling) az erdei ivadéka (a hím) első évében; k. süldő (Bacher) élete második évében. Kánya köznyelven minden lassxi röptű, a vércsénél nagyobb, a sasnál kisebb ragadozó madár (a németek a »Geier« szót használják így) ; Dunántúl még a varjút is így nevezik. Helyesen : Kánya (Milan) villába végződő kormányimii bíró ragadozó madarak. Kanyarvas (Bügel) a csapóvas nyaklója, 1. ezt; a csöveken és a tusán lévő csattféle vasalkatrész, melybe a puska szíját beleakasztják. Kapásra lőni (Fangschuss), ha a vadász — bízva puskájának jó fekvésében, csaknem célzás nélkül — lő, miheljdt a puskát arcához kapta — és talál is. Kappog-ás (Balzlaut) a siketfajdkakas hangja, 1. I. rész, II. fej. B) 2. Kaptány (Schlageisen) régi magyar neve a vasból készült, rugóra járó kengyelforma oldalrészekből és középen alkalmazott vaslemezből álló vadfogó szerszámnak ; a vaslemezre, a tányér-ra alkalmazott falat megérintésére a rugóra járó oldalrészek, a kanyarvasak összecsapódnak ; — a kaptányt nevezik vaskaptánynak is és csapóvasnak. Kapzsi vadász (hitzig) tüzes vérú, elhamarkodó és irigy vadász, a ki olyankor is lő, ha a vad távol van, vagy vadásztársának tart, a mivel ez utóbbinak lövését elrontja ; kapzsira adni (genossen machen, Curée) a kopóknak eredményes hajtás után a vad beleit oda vetni; a francia vadászatnál a kapzsira adás bizonyos ünnepélyességgel történt; erről bővebben 1. I. rész, V. fej. 1. Kai* (Flügelarm) a szárnynak része a vállcsuklótól a kézcsuklóig ; kar evező - tollak (Schwungfedern) azon hosszú, erős tollak, melyekkel a szárnyas a levegőt hasítja, a melyek a karból kinőttek. Karmok (Watfen, Krallen) a liiúz és a vadmacska éles körmei; karmok (Fänge) a szárnyas ragadozók körmei. Kártékony vad (Schädliches), a mely nem számít ugyan a ragadozók közé, de vagy a mezei, vagy az erdei gazdaságban, vagy

7 a vadállományban kárt teszen : ilyen első sorban az erdei, továbbá a fészekrabló és madárfiókát pusztító gébicsek, varjúfélék s csaknem az összes nagyobb gázlók : a gólyák, gémek stb. és az emlősök közöl még — a hol nagyon elszaporodott —az evet. Kas, mellkas (Herzkammer) az állat teste üregének azon része, melyben a szív és a tüdő fekszik, s a mely a bélzsáktól az ágyékhártya által van elválasztva. Kanra v. gaura ; a medve által készített téli fekhely

7 (oroszosan). Hazánk éjszakkeleti részein használják. Kásagöbecs (Dunst, Vogeldunst) a legapróbb, kis madarakra használtatni szokott göbecs. Katlan (Kessel) a borz-, a rókabarlangnak és a tengeri nyúl kotorékának tágas vége, a pacsmagolás és kölykezés hely

7e ; a vadsertés . csürhe tanyája ; — a mély verem, melyly

7el róka-ásáskor a folyosót kettészeljük, bogy abba a rókakölykök beleessenek. Kegyelemdöfés, k. lövés (Fang, Fangschuss) a lerántott, lefülelt, sebzett és megállított vadnak szúrással v. lövéssel való kivégzése. Kel a vad (steht auf), midőn I fölugrik v. fölrepül; jól kel, lia ked-