Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

83 Arány — a vadászok felé terelni; a hajtókkal való vadászat liajtóvadás^aínak (Treibjagd, Treibjagen) neveztetik ; hajtás (d. Trieb) a vadnak terelése a vadászok felé ; (Geläute) a kopóknak csaholása a vad nyomán ; (d. Treiben) a tei'ület, melyen a hajtás megejtetik ; hajtó-falka (Meute) 1. ebfalka. Halali! a falkavadászatnál a megállásig hajtott vad; 2. kiáltás, melylyel az ebfalka által lefogott vadat az egész öszszegvült falkának bemutatják, illetve elejtését jelezik ; — halali-tus (das Halali-blasen) a szarvashajszánál a vadnak elejtését kürt-tussal jelezik, a mit — átvitt értelemben — szintén halali-nak mondanak. Hallás (Appell) átvitt értelemben helytelenül az ebnek engedelmességéről használják; 1. engedelmes ; 2. a hallási érzék (das Hören). Háló (Netz, Garn) zsinegből kötött különféle nagyságú és alakéi vadászati eszköz, melylyel a vad befogatik. Vannak szarvasfogó hálók <Hirschnetze), ó'zfogó h. (Rehnetze) vaddisznó f. h. (Saunetze) ; ezek nagy hálókn&k is mondatnak. — A Jcis hálók : a terítÖháló (Deckgarn); a borz-zsák (Dachsliaube) ; a gyalog v. sövény h. (Steckgarn) ; a csapó h. (Sclilagnetz); a csúcsos fogoly h. (Treibzeng) ; a fedeles h. (Sclineehaube); a harang h. (Glockengarn) ; a fürj v. borító h. (Tyrass); és a seregélyfogó h. (Trommel). Ezeknek bővebb ismertetését 1. I. rész, III. fej. 4. — Hálós (genetzt) a madár lába. Hámozza az agancsot (fegen) a rőt- és az őz-vad, midőn azt, liogy a száradó kéregtől megtisztítsa, fákhoz v. faágakhoz dörzsöli. Hápog-ás a vadréce kiáltása (hangutánzó, v. ö. sápog.) Harangháló (Glockengarn) a fácánok és foglyok összefogására használható, póznára erősített harangalakét háló, mely az alatta szemező vadra — a hálóval összefüggésben álló zsineg megrántása következtében — a póznán lecséiszik. Harap (die Bache beisst) az emse, nem vág, mint a vadkan. Haraszt a. m. ciher, 1. ezt. Hasalj ! (Leg'dicli!, couclie 1 drop !) parancs-szó a vizslának, hogy idomitáskor, v. a midőn a vadat nagyon megközelítette, hasra feküdjék. Hasas (trägt) az emse, a vidra, a szuka, a macska, a kisebb szőrmés ragadozók nősténye, a midőn viselős. Hát (d. Rücken) a vad hátgerince az utolsó nyakcsigolyától az utolsó hordáig ; a csőr orma. Határvad helyesen mesgyevad, 1. ezt. (Grenzwild, G. Hirsch, G. Bock.) Hátra ! (Zurück!) parancsszó a vizslának, hogy a vadász mögé vonuljon s őt kövesse. Hátramaradás (d. Zurückbleiben, Hinterlassen) öreg szarvasok tulajdonsága, hogy hátulsó lábukat nem előlábuk nyomába, hanem 2—3 ujjnyira e mögé helyezik; az öreg suta — ha vemhes — szintén tesz ily lépést, de ilyenkor a hátulsó láb nyoma oldalt is áll. V. ö. nyomisme. Hattyúnyak (Berliner Eisen, Schwanenhals), bő kerületéi, acélból készült, erős csapóvas hiúz, róka stb. fogására. Hátultöltő (Hinterlader) oly szerkezetéi puska, melynek tölténykamarájába a töltényt hátulról toljuk bele. Helyesen jelez (zeichnet gut) a vezető eb, midőn több csapán keresztül az általa felvett szarvas nyomát követi, a többi csapák által magát meg nem zavartatja. Here (Kurzwildpret) a hím-vad nemző mirigyei. 6*