Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

81 puskavégre kerüljenek. V. ö. csüg szóval. Dolgozni (arbeiten) a vadász dolgozik az ebbel, midőn idomítja, és midőn vezeti; az eb d., midőn a vadász keze alatt hivatását teljesíti. Domborodás (Burgstall, der Grimmer) a nyom közepében a csülökélekkel párhuzamost futó dombos emelkedés. Dörmög (brummt), azaz magába fojtott hangon kedélyesen mormol a medve. Dorong, állító d. vagy ágas (Stellstange) alul vashegyű, fölül vaskampós dorong, rúd, melyre a magas és közép hálókat ott, a hol irányuk megtörik, azaz változik, megerősítjük. Drót (Draht) és összetételeit 1. sodrony alatt. Dűli (Wuth) 1. ebdüh. Dörgés (Balze) a fajdfélék — különösen a siketfajd párzása. Magyarázatát 1. I. rész II. fej. B) 2. Diirmög a. m. dörmög, 1. ezt. Dúvad (schädliches Wild) az emlős kártékony és ragadozó állatok általános elnevezése. Ebdüh (Wuth, Hunds wuth, Wassei'scheue) a legnehezebb, legveszedelmesebb ebkór ; magyarázatát 1. I. rész VII. fej. 8. Eb falka (Meute) együtt vadászó 25, sőt 50 pár ebből álló sereg, melyet a szarvas- és rókahajszánál használnak; (Koppel) együtt hajtani szokott több kopó, vagy tacskó; (Strick) együtt hajszolni szokott több agár ; eb-füzér (Koppel) a zsineg, kötél, szíj, melyen a falkát kivezetik; eb-ól (Hundezwinger) az ebek tartózkodási helyéül körülkerített tér; eb-póráz a. m. eb-füzér. Ecset (Büschel) a hiúz füle hegyén lévő szőrcsomó. Egerész (mäuselt) a róka, a borz, midőn mulatságból v. éhségből egereket, bogarakat stb. fogdos ; a vizsla is egerész, ha szimatolva, a mezei egerek után jár (igen rosz tulajdonság, mely mélyen kereső vizsláknál gyakrabban észlelhető). Egyes agár (Solofänger), a mely egymaga megfogja s esetleg el is hozza a nyulat. El (d. Fádlein) — minthogy a szarvas feszesen egymás mellett hordja csülkeit, a suta pedig lazán, természetes, hogy a csülökpár lenyomatában a csülkök közé a sutánál több, a szarvasnál kevesebb föld v. homok szorul; a szarvas nyomában ezen beszorult föld v. homok hosszúkás e7-ként látható ; ez a szarvasra valló jelek közé tartozik. Elállítani (anstellen) valamely terület, pagony, pászta körül a vadászokat és hajtókat körülállítani; (umstellen) a t. p. pásztát körülállítani. Elbődül (brüllen) a medve, midőn — seb ejtetvén rajta — teljes hangon felordít. Elcsenevészedik (verkümmern) 1. csenevész. Elébe vág (vorgreifen) a vadász a nyomnak, midőn cselhez érve, ebét vagy az ebfalkát előre való kerüléssel a helyes nyom folytatására vezeti. Elejteni (erlegen) 1. agyonlőni. Eleséget hinteni v. szórni (kirren, anposchen) a háló alá szemes eledelt hinteni, hogy a fácánok, foglyok oda s a felállított háló alá szokjanak. Élesen hord v. lö (schiesst scharf) minél mélyebben hatol be a göbecs bizonyos távolságból a célba vett tárgyba, annál élesebben hord a puska. Eleven (klingt stark u. hell) a puska szerszáma, a mely, midőn a