Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729
I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - V. FEJEZET. A vadászati módok
40 10. Ha a vadat kópékkal hajtatjuk a felállított vadászokfelé : lcopózunk; erről bővebben szintén az ebekről szóló fejezetben tárgyalunk. 11. A vadon tenyésző tengeri nyulakat vizslával, kereplővel, de vadász-menyéttel is szokás vadászni. A vadászmenyét a, tengerinyúl e legveszedelmesebb, legvérengzőbb ellensége becsúszik a tengerinyúl kotorékába; az utóbbi eszeveszetten belerohan a kotorék öblére terített hálóba, vagy az ott álló vadász puskája elé, vagy végre erős veszélcelés között áldozatává válik bent a vérszopó ellenségnek. Ujabb irók különben tagadják, hogy a vadászmenyét a tengerinyúl vérét a nyest módjára — kiszopja; de tény, hogy a kotorékban gyakran órák hosszáig alszik, a mi a leső vadászra nézve nem igen mulatságos dolog. J 2. Egyik igen nemes, fölötte érdekfeszítő, de nagy fáradsággal járó módja a vadászatnak a siketfajdnak beszökése, melyről a II. fejezet 2. cikke alatt már megemlékeztünk. 13. A lesvadászatnak egy neme a csalogatás. A vadász elrejtőzködve a szerelemittas hímnek, a nősténynek, a gondos szülének, vagy a védelemre szoruló ivadék hangjának utánozásával tévútra vezetve a vetélytárst, a hímet, az ivadékot, a szülét puskája elé csalja. Elvétve teszik a szarvas, a farkas, a róka, a nyúl, az erdei szalonka, a póling hangjának utánozásával, de igen gyakori, és kedves élvezetet nyújt az őzbaknak, a nyirfajdkakasnak, és a császármadárnak csalogatása. 14. Vadászati kuriózumként — hogy vadászati szempontból ne kelljen szigorúbb Ítéletet mondanunk megemlítjük a nálunk némely vidéken divó nyúlhaj szélt, melynél több lovas addig üldözi a nyulat, a mig az kimerülten meglapul, s azonnal megmerevedik. 15. A középkor fejedelmei és hatalmas dynasztái inkább mulatságból — mert vadászatnak ezt alig lehet nevezni — a sólymászatot gyakorolták; azaz betanított sólymok, héják és karvalyokkal, sőt sasokkalkülönösen a gémféléket fogatták, mely célra a sólymot J) Peclzésre főképen a következő fajokat oktatták : A kerecsent v. kelecsent (Falco candidans) ; a ráró sólymot (F. lanarius); a vándor s. (F. peregrinus); a kis s. (F. subbuteo); a merlint (F. aesalon); a vércsét (F. tinnunculus) ; a p á s z t ó k á t (F. cencliris) ; a vöröslábú s. (F. rufipes); a h é j á t (astur palumbarius) ; a karvalyt (astur nisus) ; ezeken kívül még az ölyvet (buteo vulgaris); a kányát (milvus) és a legtöbb nappali orvmadarat. Gr. Zav M.
