Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - II. FEJEZET. A vadról különösen.

14 (ez utóbbit hazánk éjszakkeleti részeiben oroszosan kaura vagy gaurá-nak nevezik). Mancsai és talpai vannak az elő- és hátsólábak ; combi észe sonka. A bőre bunda; ellenét mancsaival pofozza, leüti; midőn kóborol, azt mondjuk róla, bogy barangol vagy csatangol (Gr. Zay M.); midőn téli szállását felkeresi: behúzódik. 7. A hiúz. — Felis lynx. A hiúznak karmai vannak; üget nem jár; prédára ront, azt megtépi, megfojtja. Bőre csuha. A hiúz fára szállva, faágon lappangva hiúzkodik, azaz lesi prédáját, a melyen meglátszik tépése. S. A farkas. — Canis lupus. L. A farkas üldözi, rabolja és ejti prédáját és vackába, tanyájába viszi; eledel után ide-oda kóborolva kujtorog (Gr. Zay M.); járása kullogás, ügetés, menekülése ugrás, elugrás; bőre bunda, tréfásan irha. 1). A vadmacska. — Felis catus. L. Lábán karmok vannak; bőre szőrme; faágon meghúzódva meglapul és leselkedik. . 10. A borz. — Meies vulgaris. L. A borz lábán körmök vannak; földalatti lakása borzodu, borzvár (Gr. Zay M.), melybe beillan; ennek folyosói vannak, melyek katlanban futnak össze; innen: a borz a katlanban ül, onnan a tacskó által kiűzetik, vagy előtte beásakozik, azaz maga és a tacskó között földdel betömi a folyosót. Megfogatván, orrára mért ütésekkel kivégezik. A farka alatti mirigyes mélyedés a zsirgödör. 11. A róka. — Canis vulpes. L. Az ivarok elnevezése, mint az ebeknél: kan és szuka; az ivadék kölyök. A nemzőrészek — szintén mint az ebeknél — a kannál bille, a szukánál hüvely. A rókafark fehér vagy fekete vége a fark csúcs; a fark tövétől vagy 6—7 ctm.-nyire van egy mirigy ibolyaszagú éles zsiradéktartalommal, mely a körötte lévő szőrt sárgára festi; ezt — szagától — ibolyának nevezzük. A róka bőre szőrme, rókahör; hasbőre mái, rókamái. A róka lappang, lopódzik, midőn szinte "hason csúszva prédájához közele-