Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - II. FEJEZET. A vadról különösen.

8 van, ez a korona. Az agancs a szarvas élete második évében kezd fejlődni és pedig a koponyacsonton látható domborodásokból, az agancstö-kből vagy rózsato-kből puha, szőrös bőrrel fedett dudorodásként, melyet bognak nevezünk: a szarvas bogoz. A bog egyszerű sudarrá fejlődik, megkeményedik, a bőrkéreg megszárad s rongyokban lehull, vagy a szarvas által gyenge fákon vagy faágakon ledörzsöltetik: a szarvas hámozza\ az agancsát. Az egyes sudarakból álló agancsot csap-nak, az ezt viselő szarvast csapos-nak mondjuk. Az agancs felülről lefelé keményedik, s julius havában rendesen teljesen le van már hámozva, meg van tisztítva ; ily alakban viseli azt a szarvas a következő év március haváig, a mikor az a rózsatőről levál és lehull, vagy hordozója által valószínűleg beálló viszketés vagy talán fájdalom okából letöretik: a szarvas elveti az agancsot, élvetett agancs; ekkor újra bogozni kezd, de agancsa most, már töve fölött ágat kap, úgy hogy villát képez; a szarvast ekkor villás-nok nevezzük. Elete negyedik évében az agancstörzs (a főrúd) közepén a középág fejlődik ki, s ekkor a szarvast hatos-nak; folytatólag ötödik évében, a midőn a szemág és a középág között de az előbbihez közelebb — a vendégág fejlődött, nyolcas-nak; midőn agancsa csúcsán villa fejlődött, tizes-nek ; midőn agancsa csúcsán három ág, a korona fejlődött, tizenJcettösnek s ezen korától fogva helyesen agancsos-nak vagy Jcoronás-nak is mondjuk. Folytatólag az agancs csak a csúcsán szaporodik — a középág alatt gyakrabban előforduló ágszaporodások rendkivüliségek — kettős villa, koronás villa képződésével 20 -24 ágig;*) e mellett az agancstörzs erősbödik, a szemág mind lejebi) száll a rózsához, a rózsák bővülnek s egymáshoz közelednek, s a gyöngyök az egész 0 Ezen sorozatos fejlődés azonban csak theoretikusnak tekintendő, a mennyiben azt a természet csak ritkán betartja ; mert a szarvas — kedvező viszonyokat, azaz enyhe telet, bő táplálékot, vadaskertekben tág mozgási tért feltételezve — rendesen bővebben rak fel, mint fent előadtuk ; így p. o. a tavali hatos az idén nyolczat, de tizet is felrakhat s i. t. — De csodálatos — a német irók legalább így állítják — hogy bizonyos tekintetben ezek az ugrások is rendszeresek, a mennyiben a hatot és a tizet a legritkábban átugorják, viszont a visszamaradásnál ismét a tiz képezi a határt, úgy hogy a szarvas, mely egyszer koronát viselt, tizen alul sohasem rak vissza. — Végre vannak szarvasbikák, melyek sohasem viseltek agancsot, ez azonban kivételes eset, mely a szabályt megdönteni soha sem fogja, mert : a szarvas fejére agancs való.