Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

106 Suholy (Uhu, Auf, Stossvogel) a nagy füles-bagoly. * Süldő (Frischling) a vadsertés malaca; kora 2-ik évében fiatal nyúl, a míg egészen ki nem nőtt. Suta (Tier, Ricke, Gaiss) rőtvad nősténye. Süveg (Haube) a sólyom elvakítására használt fej kötő. Suvint (pfaucht) a nyirfajdkakas, és a középfajd, midőn fuvásszerű haragos hangot ad. Szálerdő (Hochwald), a mely magas, sudár, öreg fákból áll. Száll a fára (baumt) a hiúz, a nyest. Szállás (Bau, Fuchsbau) az alföldön igen helyesen használt szó a róka- és borz-barlang megjelölésére (a »barlang« szót Fölső-Magyarországon használják). Bérczy szerint a tanyaszállás (Hauptbau) 5—8 lábnyira a föld alatt van. Kijárata lejtősen és rézsut fut a földbe s innen jobbra és balra 14—-15 különböző vezeték (folyosó) nyílik és cikázza át egymást. Ezek közöl egy vagy kettő a pitvarba vezet s ilyen pitvarja a tányaszállásnak 4—5 is van ; mindegyikből más keskeny vezeték viszen a másikba. Az utolsó, legkeskenyebb vezeték a teknöbe (katlanba) múlik, mely a legtéresebb üreg, a koslatás és kölykezés helye. Y. ö. kotorék, rókabarlang. Szárazon jár (geht, über Land) a vidra, midőn egyik folyóból v. tóból a másikba a száraz földön keresztül veszi útját. Szárny (Schwinge) a madár végtagja, mely az emberi karnak megfelel; (Flügel) a hajtók v. a vadászok sorának két vége ; sz.-csúcs (Schwingenspitze) a szárny azon része, mely az emberi kézfőnek megfelel ; sz.-kar (Schwann) a szárnynak azon része, mely az emberi karnak — a kézfő nélkül — megfelel; szárnyevezötollak (Schwingen), karevezötollak (Armschwingen); szárny fedőtollak (Schwingendeckfeder) azon rövidebb tollak, melyek az evezőtollakat alul-főlül takarják. Szárnyazni (flügeln) a szárnyaknak lövés által való megsértése által repülésre képteleníteni a vadat. Szarv (Horn) ; a kecske és a juhfélék fej ékét szarvnak mondjuk. Szarvasbőr (Hirschdecke) a kidolgozott szőrtelenített csuha ; szarvasbika (d. Hirsch) a szarvasfélék hímje ; szarvasborjú (Kalb) a szarvas, kora első évében ; szarvascsapat (Trupp, Rudel) több szarvas együtt; szarvasvadcsapat (TruppWild) agancsosok suták és borjak serege ; szarvashajsza (Parforce Jagen) a szarvast ebfalkával lóháton hajszolva vadászni; szarvashivő (Hirschruf) vadászszerelvény, melylyel a szarvas hangját utánozzák: szar vasfogó-háló (Hirschnetz) .U/s m. magas, 136 —150 m. hosszú erős háló, mely szarvas- és dámvad befogására használtatik; — szar vasszállító-szekrény (Hirschkasten) erős deszkából a szarvas nagyságához képest készített szekrény, szarvasvad szállítására ; szarvas-pézsma (Hirschbezoar) — 1. könyárok / szarvassuta (d. Thier) a szarvas nősténye az első boríttatás után; szarvasünő ($chmaltier) a nőstényszarvas kora második évében az első boríttatásig. Szatyina (Posten) a göbecsnél nagyobb, a golyónál kisebb lövedék, melyből 6 — 8 megy eg\- lövésre. Szeges nyakló (Dressirhalsung) bőrből készült, belül szegekkel kivert nyakló, mely kemény ebek idomífásánál használatba vétetik. Szegróka (Brandfuchs) feketelábú, barnapiros szőrmés róka, melynek farka csúcsa is fekete.