Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

107 Szekerce (Hegerhacke) hosszú nyélre alkalmazott balta, melyet az erdő-őrök, a csőszök botként hasz­nálnak. Szél, jó sz., rosz sz. (guter Wind, schlechter Wind) ; ha a lég­áramlat a vadtól a vadász felé tart, kedvező, jó szélnek, ha a vadásztól a vad felé tart, rosz szélnek mondatik ; ha a vadtól a vadász felé rézsút tart, jó félszél, megfordítva rosz félszél­nek (halber Wind) mondjuk. Jó szél­lel vadászni a. m. szél ellen menve vadászni. Szeles (hitzig) a vizsla, midőn sok lövés hallatára v. sok vad láttára elbolondul, engedetlenné válik, ide­oda száguld. Széles a lapát (breit), azaz szép, jó, terebélyes. Széleszt (streut) a puska, midőn a göbecset szórva lövi. Szelindek (Dogge) medve és vaddisznóra használt erős, bátor ebfaj. Szem ág (Augensprosse) az agan­cson közvetlenül a rózsa fölött levő legalsóbb ág. Szembeszáll (annehmen, sich stellen) a szarvas a vadászszal, mi­dőn meg akarja támadni, a sebzett v. kifárasztott agancsos, őzbak az ebbel. Szemes a vad, azaz éber, vi­gyázó, gyanakvó, v. ö. gondtalan, azaz nyugodt, teljes biztonságban érzi magát. Szemgyűríí (Ii'is) a szivárvány­hártya, a szines karika a szemben. Szemkörüli gyűrű (Augenring) a madarak pillái körül gyakran lát­ható kopasz, tollatlan — ilyenkor csaknem mindig élénkszinű bőr­gyűrű. Szemrózsa (Rose) a fajdfélék­nél a szines pillák. Szerelvény (Zeug), 1. vadászati felszerelés ; szerelvény szekér (Zeug­Wagen), a melyen a szöveteket, bá­lókat, a felállításhoz szükséges szer­számokat kivisszük. Szerszám (Schloss) azon acél­lemez és tartozékai, a melyek a puska agyába vannak beeresztve s a melyeknek célja a sárkány biztos működését közvetíteni. Alkatrészei : á sárkány (Hahn) a kalapácsforma ütőszerszám, mely a dió vagy rop­panté (Nuss) csap-ágyára van erősítve; a dió két csapon mozgó kb. 5 mm. vastag lemez, két bevágással, rovás­sal (Rast), két szigonynyal (Anker) van ellátva; az első rovás mély, hogy abból a fogat (Stange) ne lehes­sen kiemelni; ez a biztonsági rovás (erste Rast, Sicherung), a másik sekély, hogy a ravasz a fogat könnyű szorításra kiemelje; a szigonyok arra szolgálnak, hogy a nagy rugót (Fe­der), mely a dióval a lánctag által van összekötve, túlfeszíteni ne lehes­sen. A dió fölött a diófedő — rop­pantófedö (Studel) áll, melynek egye­düli célja, bogy a diónak és a szi­gonyoknak támaszul szolgáljon; ezen kívül van a szerszámban még egy kis rugó, mely a fogat a dió ro­vásába szorítja; ez a diófogrugó (Stangenfeder); golyós puskáknál még a rögtönző készülék (Schneller), végre a különféle csavarok, melyek helyük és rendeltetésük szerint neveztetnek el: a diófedőcsavar (Studelschraube); a fogrugócsavar (Stangenschraube), a kisrugócsavar (Stangenfeder-Schr.); a szerszám kiegészítő részei, melye­ket a kengyel takar: a ravaszok (Nadel, Züngel), a ravasz-rugók (Na­delfedern) és esetleg a rögtönző (Schneller). Szertavtó (Kugelkasten) a go­lyós puska tusán kivájt üreg, melyben 2 — 3 tartaléktöltény elhelyeztetik ; 1. tölténytár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom