Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

102 halad, csülkeire (úgy mint a ló pa­táira) a sár, a hó ráragad, s mihelyt keményebb talajra ér, gyakran tányér nagyságú, vastag lepényként lehull ; természetes, hogy abban a csapa a legszebben le van nyomva, a mi a vadnak meghatározására ad alkal­mat. Nevét e »jel« onnan kapta, hogy pecséthez hasonlít, v. ö. »nyom­isme«. Pedzeni (beizen) a. in. sólyom­mal vadászni, v. ö. sólymászni. Petymeg (Frett, Frettchen) a. m. vadászmenyét, 1. ezt. Pikkely (geschildert, genetzt) a madár lábán a pikelyalakú bőrke­ményedések. Píp (Pipp, Zungenpipp) kemény bőrösödés a szárnyasok nyelve csú­csán, (a tyúkféléknél), melynek kö­vetkeztében azok elcsenevészednek, sőt el is pusztulnak (gyakori a fácá­noknál). Orvoslása : a bőrkeménye­ilésnek a nyelvről való eltávolítása, lehámozása. Piros sömör (Rothe Flechte) ebbetegség, 1. I. rész, VII. fej. 9. Pislogó a. m. Legyező, 1. ezt, Piszeg (püitzt) a szalonka ma­kogás közben ; a vidra, midőn viznek úszik (pfeift) különösen pacsmago­láskor. Piszton (Piston) a. m. gyúlien­ger, 1. ezt. Piszle (Lippen) az ebnek lefi­tyegő fölső ajkai. Pitvar (Kammer) a rókalyuk­ban lévő tágabb helyek ott, a hol a folyosók összefutnak, mielőtt a kat­lanba vezetnének. Pityeg a császárfajdkakas, mi­dőn hivás alkalmával a vadászt ész­revéve, gyors egymásutánban pity­pity-pity-pity hangot, hallatva, el­szállani készül. Pocakos (ist tragend) a kisebb emlősök megtemiékenvíte11nősténye. Pofa (Backe) a puskatusán levő emelkedés (angol divat szerint telje­sen elhagyják, s a tusa mindkét ol­dalt lapos), a melyhez a vadász célozáskor az arcát szorítja ; pofoz (stosst, schürft) a puska, midőn lövéskor hátrafelé lökést intézve, azt, a ki az agyra nagyon ráfekszik, arcon is üti, fölhorzsolja pofacsontján a bőrt; pofoz a medve és a nyúl; párzáskor, bagzáskor a medvék és a nyulak pofozkodnak addig, a mig egyikük tágít, Pointer 1. rövidszőrű vizsla. Por, 1. puskapor. Póráz a tót nyelvből átvett szó a. m. füzér, 1. ezt, Porkamara (Pulverkammer) a farcsavar (1. ezt.) üre. Portülök (Pulverhorn), 1. pus­kaportülök. Portyázni (streifen) ; midőn vadászok és hajtók vegyesen vagy csak puskások sorakozva, hosszú vo­nalban haladnak, portyáznak ; e va­dászati módot portyázásnak, por­tyázó vadászatnak (Streifjagd) mond­juk. Porzsák a. m. porkamara, 1. ezt. Pósta a. m. szatyma vagy fickó. 1. ezt. Poszka (schwach) hitvány, esetleg csenevész vad, p. o. szarvas. Pötyögös (busenreich) a Uáb'v midőn redősen felállíttatik (nem ki­feszítve, hanem lazán). Prém (Balg) a hiúz, vadmacska, a róka és a kisebb ragadozók ki­dolgozott bőre, szőrméje. Plihaszájú (weichmäulig, em­pfindlich) a paripa, midőn a zabla legkisebb mozgását megérzi. Puska (Gewehr, Schiessgewehr) rendesen 50—65 ctm. hosszú — egy, két vagy legújabban három csőből készült, megfelelő faágyba fektetett lőszerszám, mely önvédelemre és

Next

/
Oldalképek
Tartalom