Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

103 vadászatra használtatik; belefut a puskába, puskájának fut a vad, midőn oly kedvezően s oly közel ke­rül a vadász elé, liogy szinte nem is kell rá célozni; puskavégre kerül, a. m. igen közel jő — és elejtetik, meg­lövetik ; puskafogó (Büclisenspanner) vadászlegény, a ki az uri vadász puskáját vagy másod-puskáját utána­hordja és tölti; puskapor (Pulver, Schiesspulver) 76 — 78 rész salétrom, 14—12 rész szén és 10 rész kénből készült — fekete homokhoz hasonló keverék, mely meggyújtatván, rop­pant feszerejű gázzá változik ; pus­kapor mérce (Pulvermass) 1. mérce ; puskaporszaru v. tartó (Pulverhorn) rendesen szaruból készült vadász­szerelvény, melyben a vadász a pus­kaport hordja magával (a hátultöl­tőknél ez teljesen nélkülözhető) ; puskatok (Büchsenranzen, B.-Sack), bőrből készült oly vadásztarisznya, a melybe a szétszedett puska is belefér; de fából (Gewehrkistehén) készült szekrény is vagy bőrtok, melyben a puska utazáskor szállíttatik; pus­kavesszö (Ladestock, Setzer, Putz­stock) szívós, de könnyű fából vagy halcsonthói készült — vastagabb végén lapos gombbal, vékonyabb végén körömvassal (1. ezt) ellátott vékony pálca, melyet az elöltöltőknél a fojtás és a golyó leszorítására használnak. A hátultöltőknél csak mint tisztitóvessző fordul elő oly különbséggel, hogy vastagabb vége markolattal, vékonyaid) vége kóc­vassal van ellátva. Ragad (rauht, reisst) a ragadozó vad, midőn élő állatot ejt prédául; ragadozó vad (Rauhzeug) az, a mely másnak húsával táplálkozik. Ravasz (Nadel, Zünglein) a puskaszerszámnak a kengyelvas által megvédett azon része, melynek meg­nyomása a sárkány felhúzása által megfeszített szerszámrugót megsza­badítja s a sárkány lecsapódását esz­közli ; (Abzug, Züglein) a csapóvasak azon részecskéje, melynek megérin­tésére a megfeszített rugó megszaba­dulván, a kanyarvasak összecsapnak. Reáliajlik a nyúl az agárra, midőn hajszoltatáskor csalt vetvén, menekülése irányát megváltoztatja s ez által más agárhoz közelebb jut, a mely így elsővé válik, azaz a nyulat, átveszi, 1. ezt. Reáveti magát (stosst) a raga­dozó szárnyas repülő, futó v. ülő pré­dájára vagy az uhura, midőn össze­tett szárnyakkal a magasból reá­zuhan. Rece (Riefen) liajszálmélyedésü egyenes vonások a cső belsejében, melyeknek az a céljok, hogy a gö­becs-lövés minél jobban tömörüljön ; innen recés cső, a mely recékkel van ellátva (hasonlítsd össze rovát-tal); rece-hártya (Netzhaut) azon háló­forma hártya, mely a hasüregben a beleket takarja ; recesüveg (Gelsen­liaube) átlátszó kelméből készült arcvédő a szúnj-ogok csípései ellen. Réce (Ente) a vadrucák nősté­nye ; récetükör (Spiegel) a kacsafé­léknél a másodrendű evezőtollak ál­tal a szárnyon képzett, gyakran pompás szinű folt. Redősen (busenreich) áll a fo­gásra állított háló. Remek (Ziemer, Zimmer) a rőt­vad hátának alsó fele az utolsó oldal­bordától az első farkcsigolyáig. Remete (Einsiedler) az öreg­szarvas, őzbak, különösen zergebak, a mely az üzekedési idő kivételével rokon fajával sohasem társul. Rémháló (Prellnetz) ; midőn a háló nem fogásra (redősen), hanem csak a vadnak elterelése céljából állíttatik fel, rémhálónak nevezzük ; rémzsinegek (Blendzeug) a vadnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom