Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

101 Összerogy (bricht zusammen) a nagyvad, midőn közvetlenül a lövésre fölbukik. Összeverődik, azaz csapatokba gyülekezik a vad, p. o. a gunárok, a gácsérok a költés idejében, a vizivad egyáltalában őszutón stb. Ostorász (Piqueur), a falkár ve­zetése alatt az ebfalkát gondozza. Óvás (Hege, Jagdhege, Wild­liege) 1. vadóvás. Özliivó (Ruf, Blatt) a szerszám, melytyel rendesen a juliusi üzekedés­kor az őzsuta hangját utánozva, a bakot a puska elé csaljuk. Özfogó-liáló (Rehnetz) 1 3U m. magas, 65—75 m. hosszú, erős zsineg­ből kötött háló, mely] vei őzek fogat­nak ; őzhivó (Rehruf) apró síp, mely­lyel a suta sipítása utánoztatik s a mely hangra üzekedéskor az őzbak a hang irányában a vadászhoz köze­ledve, lövésre kerül; özszállító-szek­rény (Rehkasten) őzek szállítására berendezett négyszögletes, a vad nagyságának megfelelő láda. Pacsmag a. m. pamacs, 1. ezt. Pacsmagol (rollen, ranzen), a hiúz, a vadmacska és a kisebh szőr­més ragadozók fajfentartási ösztöné­nek kielégítésére. Pagony (Revier) az egész va­-dász- vagy erdőterület, mely egy erdész vagy vadász gondozására van bizva. Paizs (Schild) az erdeinek la­pockái táján a fenyőszuroktól össze­ragadt megkeményedett szőre. Pákász a tiszamenti nagy »sár­rét« partjain és szigetein lakó — vadászattal és halászattal foglalkozó nép, mely az ott vadászok kalauza és sajkáival a közlekedést föntartja. Pamacs (Pinsel) a szarvas és nz őzbak csökén lelógó hosszii szőr. Papucs (Beschuhung) a sólyom lábára körültekert bőrszíj, melynek karikájába a békó beakasztatik. Pandal a fölföldön padmalj (Otterbau) a vidra lakása, szállása. Páratlan (ungerade); a gyakor­lati vadászok az oly agancsost, mely­nek egyik agancstörzsén egygyel vagy többel kevesebb ág van, mint a másikon, »páratlan«-nak : páratlan hatos, nyolcas, tizesnek stb. neveznek. Ezen elnevezés — tudományos szem­pontból — helytelen, mivel — sza­bályul állván, hogy az agancstörzsö­kön az ágak párosával fejlődnek — egy ágnak hiánya az agancsnak csonka voltára vall. A gyakorlati életben használt páratlan szó tehát csak azt fejezi ki, hogy az agancs egy vagy több ágnak hiánya folytán (mert egyéb hiányok is előfordulhat­nak) csonka, fejlődésben hátrama­radt, nem pedig azt, hogy a páros hatos, nyolcas, tizes — a páratlannál erősebb : A »páros« szó nem haszná­latos. Paripa (Jagdpferd) a vadászat­nál használt ló. Párokra szakadnak (fallen zu Paaren, paaren) a foglyok, ludak, kacsák midőn tavasz felé a falkák, seregek páronkint szétoszlanalc. Párzanak (bären, paaren) a medvék, borzok s a szárnyasok, me­lyek párosával élnek ; továbbá a. m. pacsmagol. Pászta, valamely erdőnek utak­kal körülvett része ; pásztázott erdő, mely rendes utakkal pásztákra van osztva : innen pásztázni, az erdőt pásztákra osztani, azt pásztánkint megvadászni. Pecsenye-vadász (Bratenjäger) a ki haszonlesésből — eladásra üzi a vadászatot. Pecsét (Insiegel) ; midőn az agancsos tapadó sárban vagy hóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom