Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

99 vadászparipa ; nyereghez szoktatni az ebeket (strickbändig machen), azaz arra, hogy a füzéren szépen a paripa oldalán haladjanak ; nyereghez szorult (ist verhetzt) azon agár, a mely több sikeretlen hajsza után a kigurult nyulat hajszolja ugyan egy ideig, de csakhamar kedvetlenül visszatér a nyereg mellé; azt is mondják róla : elzüllött. Nyiffant a tacskó, midőn inkább erős füttyhöz, mint ugatáshoz hasonló hangon csahol. Nyom (Fährte, Zeichen) a vad csülkeinek lenyomata puha talajban, homokban, hóban, sárban ; általánosabban minden jelenség, mely különösen lovadra, általában bárminő vadra vall (mázolt fa, horzsolt ág, a harmatos füvön látható csapás stb.) Nyomisme (Anzeichen- oder Fährtenlehre) a vadásztudománynak része, mely mindazon jeleket ismerteti, a melyek után a vadat, mely ezen jeleket, nyomokat előidézte, hátrahagyta, úgy minőségre, mint -erősségre a lehető legnagyobb biztonsággal meg lehet határozni; ezen jelek: a nyom, a csapás, a hang, a hullaték, a vizelés, a tartózkodási heh', az alom, a vacok és sok más. Hajdan a nyomismének alapos ismeretétől függött a gyakornoknak (akkor tanoncnak), vadászsegéddé (akkor vadászlegénynyé) való avattafcása (a mit akkor felszabadításnak — Freisprechen — neveztek); ekkor kapta a nyom- és csapaismerő vadász (hirscli- u. fährtengerechter Jäger) megtisztelő címét. A német vadászok hajdan a szarvasnak 72 jelét ismerték, melyek közöl a legtöbb, mint a végletekig menő német alapossági vágj' és kicsinykedés eredményei — teljesen nélkülözhető. Az itt elősorolt »jeleknek« magyarázata részint magától értetődik, részint úgy az I. részben, mint az illető kifejezés alatt található : 1. A keresztezés (Schrank, d. Schränken). 2. A lépés (d. Tritt). 3. A szorult nyom (Zwang, d. Zwängen). 4. A domborodás (Burgstall, der Grimmen). 5. A hozzálépés (Beitritt). 6. A keresztlépés (Kreutztritt). 7. A túlsietés (Übereilung). 8. A hátramaradás (Zurückbleiben, d. Hinterlassen). 9. A bokalépés (Ballenzeichen). 10. A csalás (d. Blenden). 11. Az álcsiilkök (Geät'ter, d. Oberrücken). 12. A tompaság (d. Stümpfe). 13. Az él (Fädlein). 14. A pecsét v. a csülöksár (Insiegel). 15. A gázlat (Abtritt). 10. A zöld nyom (Einschlag). 17. Az alomcsapa (Schlos&tritt). 18. Az ónjel (Bleizeichen). 19. A horzsolás (Himmelspur). 20. A lombjel (Himnielszeichen, d. Wenden). 21. Az enyelgés (Wimpelschlagen). 22. Az agancsos kifelé helyezi csülkeit, a suta egyenesen. 23. Az agancsos a lépésbe vizel — a. suta a keresztezésbe. 24. A hullaték (Losung), mely az évszakok szerint változó ugyan, (le a suta hullatékától mindig különbözik; nyomozni (abspüren), a járó-kelő vadnak nyomait keresni, s ezekből és más, most említett jelekből annak mennyiségét, minőségét és erejét meghatározni; nyomoz a vizsla (tährteln), midőn orrával a földön a vadnak járását szimatolja (a mi a vizslának rosz tulajdonságai közé -számít). Nyulfi (Halbhase) fiatal nyúl; nyulat mibe sem vesz (hasenrein) a vizsla, a mely a nyulat állja, de miután felugrott, figyelemre többé nem is méltatja, — nem fut utána; nyúlaprólék (Hasenklein, Hasenjunges) a nyúl előlábai, a fej, a nyak, a szív. a tüdő és a máj meg a vesék ; nyulasltert (Hasengarten) ; elzárt tág hely vagy kis erdőség, melj- nyulak 7*