Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

70 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA Az irodalmi forrongás onnan eredt, hogy magyar geologusok

1 kétségbevonták az illető miskolczi réteg geologiai korát, a diluviumot, evvel tehát tagadták a lelet palaeolith voltát is. Pedig már a puszta alaki és műszerességi meghatározás is a palaeolith mellett döntött, a mint ez a következő táblán bemutatott soros összeállítás szembeszökő módon bizonyítja, tehát: II. TÁBLA. (L. a könyv végén.) Itt a legfelsőbb sorban a Miskolczról való első lelet: 1. a hegyes mandulaalakú drágakő; 2. a terpedetalakú drágakő; 3. a háromszögű kopott? kő. A következő sorban: 4. „Coup de poing". Acheuléen, Abbeville; CAPITAN szerint, HoERNES-nél i. h. p. 30. 2. rajz. 5. „Coup de poing". Chelléen; Ballastiére de Tilloux, HOERNES i. h. p. 17. 1-ső rajz b. 6. „Coup de poing". Chelléen. Solutréen. Kent-barlang. HOERNES i. h. p. 20. 1-ső rajz. Teljes kongruencziája szerint csatlakozik a következő sor, melyet DR. TÖRÖK AURÉL i. h. állított föl, ú. m.: 7. Hegyes mandulaalakú „ökölkő", St. Acheul, Mus. St Germain, 7001. szám. 8. Terpedt-mandulaalakú „ökölkő", St. Acheul, 15.232. u. o. 9. Háromszögű ? kő, Brive, Coll. Massenat. XVI. köt. 3. füzet 1907. Németül is. — KADIC OTTOKÁR DR. : „Adatok a szinvavölgyi diluviális ember kérdéséhez". Földtani Közlöny. XXXVII. köt. p. 333—345. Németül is. — HERMAN, OTTO : Dass Palaeolithicum des Bükkgebirges in Ungarn. (Miskolcz, Szinvatal. Die Höhen.) Mitth. der Anthrop. Gesellschaft in Wien XXXVIII/VIII. 1908. 1 Vö. HERMAN OTTÓ : „A borsodi Bükk ősembere". Természettudományi Közlöny, 470. füz. és külön 1908, az utóbbiban p. 1—22. A kövek elnevezése p. 19.