Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
II. Magyarország területe az őskőkorban
66 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA Az Adamstal morva — melletti Byciskala-barlangból való az a vakarókő, melyet a (29-ik ábra) tüntet fel. A Byciskala barlang tetemes; előcsarnoka 50 m., főcsarnoka 312 m. hosszú és vannak mellékágai is. Kőszerszámából hiányzik a levélalak, az ujjszerű pedig az előbbi leihelyről bemutatottnál durvább. Határozottan Magdalénien-jellegű leleteiben akadnak csonttük, törökök, dárdahegyek a rénszarvas agancsából. A legfelsőbb rétegben a mostkori állatvilág csontjai fordultak elő; de a diluviális maradványoktól mindig elkülönítve; ezek között akadt: szarvasmarha, júh vagy kecske, sertés vagy kutya, a melyek alkalmasint az úgynevezett Hallstadt-korból valók. Noha a helyiség kicsiny csak 7 m. hosszú, 4 m. széles és 2 m. magas — a Zz7/n/-barlang, kiaknázója nevét viselve, mégis határozott jellegű Magdalénient szolgáltatott, a melyhez az a vakarókova is tartozik, a melyet a (30-ik ábrán) adunk. Ezen a kis helyen egy szénrétegben a ló, a tulok, a rénszarvas egész és feltört csontjaira akadtak; akad több szép darab pattintott kova és szarukődarab és ugyanebből az anyagból való kések és árak, részben finoman megmunkálva, részben csak kinagyolva; — több mint száz pattintott hegyi kristály, két darabka borostyánkő, három szép csont varrótű és egy csontlapiczka. Ezek többszörösen egyeznek a Gudenus-barlang Magdalénienjével. A választott sorozatban az utolsó darabot a (31. ábra) mutatja, mely a Krakkó táján, Oiców mellett fekvő Maszyckabarlangból származó kovavakaró, ujjalakú, az egyik szólén fürészszerűen fogacsolva. A Maszycka-barlangot rétegeinek egymásutánja és azoknak lithikus — kőből való — ós csonttartalma teszi nevezetessé. Itt érintkezik egyazon helyiségben, mely korlátolt terjedelmű, a palaeolith őskor, az ifjabb neolith őskorral, a mely utóbbinak tanúságai e barlang legfelsőbb rétegében foglaltattak, míg az alsó réteg a palaeolith bizonyítékait rejtette magában. A két réteget azok az állatmaradványok is élesen jellemzik, a melyek bennök foglaltatnak. A felső — neolithikus —
