Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

MAGYARORSZÁG TERÜLETE AZ ŐS -KOROKBAN 67 rétegben a csontok, részben háziállatoktól, mint: tulok, júh, kecske, sertés, részben vadászhatóktól származnak, mint: jávor, gim, dámvad, antilop, róka, farkas, macska, hód. A művesszerszám: megmunkált és csiszolt kőszerszám — kalapács, fejsze, véső, ár és lapiczkák; ezenkivül csont-gyűrűk, csont-kalapácsok, vésők és agancs-fogantyúk; végre az edénycserepek tömege és sok orsófej — karika — égetett agyagból. Az ez alatt fekvő, tehát alsó rétegben az igazi diluviális állatok maradványai voltak, ú. m. a Mammut, szarvorrú, bölény, bizon, jávor, gim, zaigaantilop, ló, nyúl, hiéna. A művesszerszám ebben a rétegben, typus szerint, Magdalénien. Hogyha azt, a mit a palaeolith-korból itt alak és elhelyezés, illetőleg elterjedés szerint adtunk, áttekintjük, tisztán láthatjuk, hogy Magyarország mint egy meddő szigetség venné ki magát, mit azonban megokolni lehetetlen; a meddőség nyilván a kutatás gyarlóságában, a kedvező véletlen, mely a leletek körül oly nagy szerepet játszik, elmaradásában rejlik, vagyis rejlett. Végtére is látjuk, hogy a palaeolith bizonyítékai Spanyol-, Franczia-, Olasz-, Németország, Belgium, Svájcz helyiségeiből kerültek; hogy Ausztria északi tartományaiban megvannak; hogy az Oiczów környékiek északról, a krapinaiak délről kerítik be a tulajdonképeni Magyarország területét; hogy kelet felé a Krim, a Kaukazus foglalják magukban a folytatást, s hogy a hizonyítékok — HOERNES szerint — spontán módon itt is ott is felmerülnek, a keleti csapáson el Ázsia belsejébe, a Jenisszei folyóig. így tehát akár a zónát, akár a bekerítést vesszük is, semminémű elfogadható kényszerítő ok sincsen arra, hogy a palaeolith Magyarország területéről ki volna zárható. Mindazok a komoly búvárok, a kik elegendő áttekintéssel bírtak, a palaeolith felbukkanását magyar területen csak időkérdésének tekintették: ezek a búvárok: KALCHBRENNER FRIGYES, PETERS, IPOLYI ARNOLD és különösen HAMPEL JÓZSEF. Evvel elértük azt a pontot, a melyen Magyarország ős kőkorának — palaeolithjének — és a diluviális embernek kérdése előttünk áll és feleletet kér, a mely a következő szakaszban foglalva van