Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

58 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA Predmostból, arra tanít, hogy az ó-diluviális, állnélküli állkapcsoktól a felső diluvium állkapcsaihoz vezető átmenetek vannak." „A homo primigenius, legősibb ember, koponyaformája kurta, közepes-széles és hosszú. Fejeteteje többé-kevésbbé lapos, vagy domború. A homlok hátraszökő, erős, kiálló szemívekkel." 18. ábra. 19. ábra. 20. ábra. „E fajnak elterjedése : a régibb diluvium Francziaországban, Belgiumban, Magyar-Horvátországban és Morvában. A lelhelyek : Neander-völgy, Spy, Krapina, la Naulette, d'Arcy, Sipka-barlang, Malarnaud." Az ehhez a fejtegetéshez tartozó ábrák a következőt vallják: 18. ábra. A neandervölgyi ember koponyateteje, SZI = szemív. 19. ábra. A jávaszigeti Anthropithecus erectus koponyája, SZI szemív. 20. A krapinai ősember koponyarésze : H = homlok, SZI = szemív, SZÜ = szemüreg, OOS orrcsont, A Chapelle aux Saints- és a Hauser-féle legújabb Dordogneleletek elemeit nem bírtam idejekorán megszerezni. A mi a kőszerszámot illeti, mely a Krapinabarlangban előfordult, úgy ennek anyaga a patak görgetegeinek felel meg, a melyben különböző színű tűzkő, ritkábban Jaspis, Kvarcz, Opál és Kalczedon fordul elő. Mint Taubachban; itt is esak kisebb szerszám telt az anyagból; alakilag megfelelve a franczia Moustériennek; jellemzésül 21. ábra. szolgál a levélalakú vakarókő (21. ábra).