Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

MAGYARORSZÁG TERÜLETE AZ ŐS -KOROKBAN 59 II. A Solutréen alakzatok. A keleti — osztrák — rész legjobban ismert zónájában, a Solutréen mint közép- és a Magdalénien mint felső fok sokkal bővebben fordul elő az imént ismertetett alsó — chelléo-moustérien foknál. Az osztrák jelenségekre a „Solutréen" elnevezést HOERNES alkalmazza; de megjegyezi, hogy szigorúan véve, e név nem illik reá. E szerző szerint az osztrák palaeolith-régiségek két, kor szerint különböző csoportra bonthatók, ú. m.: 1. A löszből és hasonló alakulatokból származó leletek, mint a Solutréen régibb foka; 2. a barlangokból és sziklaodvakból — Abri — származó leletek, mint ifjabb fok és Magdalénien. HOERNES a két csoportra való bontást így okolja meg: 1. A löszrétegek állatvilága — Mammut, Rhinoceros, ősló régiesebb a barlangok állatvilágánál; 2. a löszleihelyek emberi ipara a kő megmunkálásában és a glyptikában is — minden egyébtől eltekintve, — MORTILLET Solutrénjéhez illeszkedik; 3. a löszkorszak embere a szabad ég- és legfeljebb rőzsetetők alatt tanyázott; a klima tehát enyhébb volt, mint a rénszarvas korszaké, a melyből mint a ridegebb klima tanúságai, kizárólag csak barlangleletek ismeretesek. E szakasz vége felé ki fog tűnni: mi fogadható el okul arra nézve, hogy a palaeolithkor bizonyságai csak az osztrák tartományok egy aránylag kicsiny északnyugoti sarkában fordulnak elő. Egyelőre vessünk egy, bár futólagos pillantást a közép- és felsőfok jelenségeinek alakuló részére, mely alkalmas arra, hogy a nyugot nagytömegű jelenségeiben tükröződjék. Krems környékén, egészben a Duna folyását követve, a lelhelyeknek részben soros elhelyezkedése tűnik fel, mint: Aggsbach, Willendorf, Spitz, Wösendorf; Krems-sel körülbelől egy irányban keletre a Gudenushöhle ; innen túlra, már a Kamp vize mellett, Zeiselberg. Az utóbbi helyről egy Mammut-agyar