Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

MAGYARORSZÁG TERÜLETE AZ ŐS-KŐKORBAN 43 A Mammut és ősló ideje. A lösz-alakulat korszaka. Egy negroid, tehát afrikai és steatopyg

1 emberfajnak, legalább Európa délnyugatán való létezését, bizonyos csontalakítások és a Verneau-féle „Grimaldi typus" csontvázai is elfogadhatóvá teszik. Az ember a szabad ég alatt és barlangokban tanyázott. E fok állatvilága a meleget kedvelő állatalakok kimaradása miatt másnemű. A Mammut és a gyapjússzőrü szarvorrú bővében van; legszámosabb az ős ősló. A rénszarvas még ritka, mellette él a gímszarvas és a bölény (Bison). Barlanglakok közül élnek: az oroszlán, a medve, a farkas és a róka. E korszak végén az éghajlat változása folytán a vastagbőrűés ragadozóállatok nagyon megfogynak; a barlangi medve kihal. A kőszerszám finomabb, részben nagyon finom; eleinte a Moustiér-, utóbb a tulajdonképeni Solutréen-typusok mutatkoznak. Ezek mellett faragványok csontból, agancsból és elefántcsontból. Kitűnően plasztikus alakok és fejlett, hajlítottvonalú ornamentika. A barlangok falán állatrajzok (4. 5. ábra). E fok általános jellemzéséből megtudtuk, hogy ekkor az ember szelleme már az ábrázolásokig emelkedett és oly ellentét állott fönn a kezdetleges szerszám és az ember aránylag 1 Kövér- vagy zsírosfarú alakok. II. (). I. ábra. 5. ábra.