Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

42 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA mostaninak megfelelő állatvilág; e mellett a Mammut és a gyapjas szarvorrú is jelen van. A barlangos tájakon a barlangi medve uralkodik. E fok kőszerszáma kevés forma mellett durva, egyszerű; typusai: Chelles, St Acheul és Le Moustier. St Aeheulből igen tetemes 258X155 hossz- és szélesség méretű mandulaalakú kovadárdakövek ismeretesek — Coll. de Caix. Itt jelentkezik a hegyes babérlevélalakú dárda alakja (3. ábra), mely mellett széles, lapúalakok, háromszögletesek, dikicshegyre emlékeztetők, szélükön fogacsolt, nyilván nyílhegykovaszerszámok találhatók. A bemutatott typus (3. ábra) Francziaországból, a La Micoque barlang leletéből való ú. n. „coup de poing" — az „ökölfegyver" — aeheuli formája.

1 Az idetartozó formák ismertebb lelhelyei még Le Moustier barlang, Dordogne; Chez-Pourret, Brive mellett; a Ballastiére-Tilloux, Charente; mind franczia területen. És tovább: San Isidoro, Madrid mellett kiválóan szép és tetemes nagyságú „coup de poing", mint 3. ábránk, HoERNES-nél 5. ábra 1.; Kentshole-Devonshire; Taubach Weimar mellett, Baumann-barlang a Harzhegységben. A KÖZÉPSŐ FOK. A Soluti'éen alakzatok.

1 Ez a fok e könyvre nézve a legfontosabb, mert a palaeolithkorhoz tartozó magyar, az ú. n. „Miskolczi lelet", a mely alább tüzetesebb tárgyalásra kerül, e középső fokhoz tartozik, melynek általános jellemzése a következő: Első foka a vadászkuBurának. A klima enyhe. 1 Én fegyvernek tartom v. ö. „A borsdi Bükk ősembere" Természet tud. Közlöny 470. füzet 1008; és: „Das Palaeolithicum in Ungarn" Mitth. der Anthrop. Ges. in Wien. Bd. XXXVIII. dritte Folge Bd. VIII. 1°08 und Separat, Budapest.