Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

40 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA Álljon most már itt az alaki sorozat, mely a palaeolith-kor kőiparát e könyv czéljaihoz képest kifejti, hogy különösen a Solutréen helyzetét és beilleszkedését feltüntesse, ezenkívül fogalmat nyújtson a kőszerszám formáiról. Hogy azonban az egész kőkor lehetőleg teljes vázlatát láthassuk magunk előtt, mintegy a palaeolith kiindulására föl kell használnunk a legkezdetlegesebb formát, a melyet a legősibbnek lehet legalább föltenni. Itt tehát az eolith az a legkezdetlegesebb forma, a mely a kiindulásra alkalmas. Már érintve volt az, hogy 1872-ben az akkor legkezdetlegesebnek ismert, vagy föltett kőipari tárgyakra nézve a leghíresebb szaktudósok nem bírtak megegyezni: vájjon valóban a kőkori ember tudatos készítményei-e, vagy nem? és hogy nem kisebb férfiak, mint VIRCHOW, STEENSTRUP és mások tagadták az emberi kéztől eredő voltukat. A vélemények még most is szétágazók és a mikor RÚTOT a „Reutélien"-formákkal fellépett, a melyek nyugoti Flandria diluviumából származva, állítólag szintén az emberi kéz formáló nyomait mutatják és ezek Páris környékéről is ismeretesekké váltak, LAVILLE A.

1 végül arra az eredményre jutott, hogy ezek a flintrögök, mint kőszerszámok, tisztán képzeletiek és így elve1 Bull. Soc. Anthrop. Páris IX. 4. 1898. p. 56.